Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 12. (Eger, 2006)

III. Ellenállás és restauráció

mint vonzott. De ott dúlt az önkény az egyetemeken, az iskolákban, a laboratóriumokban... mindenütt. S a júliusi határozat megjelenése, a lengyel elvtársak őszinte és igaz intézkedései még mindig nem hoztak lényeges enyhülést a tarthatatlan helyzetben. Sőt: Gerő Ernő, ez a párttól, néptől tökéletesen elszakadt, a nemzeti függetlenséggel mit sem törődő Rákosi-utód néhány otromba és bűnös szava végletekig felkorbácsolta a jogos indulatokat. A nép elsöpörte őket, s hozzálátott a forradalmi tanácsok, a munkástanácsok útján az igazi szocialista demokrácia, az utóbbi évek majdnem hogy névleges munkáshatalma helyett az igazi munkáshatalom megteremtéséhez, a forradalmi vívmányok megvalósításához. De a tiszta forrásba szemét is keveredett, s ez a szemét, amíg a nép szervezni kezdte az önkény nélküli életet, a tehetetlen kormány jóvoltából szervezni kezdte az ellenforradalmat. (Tisztelet és becsület az Egri Forradalmi Nemzeti Tanácsnak, hogy itt Egerben csak jelei mutatkoztak ennek.) Nyugatról hazatérő volt horthysta tábornokok, tisztek, nyilasok próbálták és részben sikerült is kezükbe kaparintani a vezetést. Amíg egyetemistáink, a munkásfiatalok, a nép vérét folyatta az önkény ellen, ők előbújtak odúikból, s ebben a vérben taposva, mindenütt a hősi halottak s sebesültek után tolongva, kinyújtották kezüket a hatalomért, szervezni kezdték a kapitalizmus restaurációját. Vissza a dolgozó parasztok földjét az ezer holdasoknak, a munkástanács vezette gyárakat a volt gyártulajdonosoknak, s a munkáshatalmat felváltani a nép ellenségének hatalmával. Ahelyett, hogy előbbre léptünk volna a megtisztított igaz úton, vissza akarták fordítani az ország szekerét a kapitalizmus világába. Megindult a kommunisták elleni pogrom, munkásokat, parasztokat végeztek ki, koncoltak fel, és a felkelés tüzében megfáradt, a sztrájkoktól megbénult ország a maga szervezetlen életével képtelen volt ellenállni, és a hatalom mindinkább az ellenforradalmárok kezébe került. Nekünk nem volt erőnk a munkáshatalom, a pesti hősök forradalmi vívmányainak megvédésére - ezért kellett s nem másért a szovjet hadsereg segítsége. Bár ne kellett volna! Minden magyar hazafi csak összeszorult szívvel s jogos fájdalommal veheti ezt tudomásul. De nem volt más kiút. S minden magyar hazafi csak egyet akarhat: minél előbb vonuljanak ki a szovjet csapatok hazánkból, hogy végre valóban független, szuverén és szabad ország legyen szocializmust építő népi demokráciánk. De ehhez egy kell. Rend! Rend és nyugalom, amely erőt ad, hogy talpra álljon népünk, amely erőt ad, hogy egyszer s mindenkorra elejét tudjuk venni az ellenforradalmi álmoknak. Rend és nyugalom, fegyelmezett munka, a kormány programjának gyors megvalósítása, s ezzel együtt tárgyalás a szovjet kormánnyal és a varsói szerződésben résztvevő többi államokkal, a szovjet csapatok kivonása hazánkból. Ez minden magyar hazafi kívánsága, s ez szabja meg minden magyar hazafi magatartását ezekben az igazán nehéz napokban. Dolgozzunk, őrizzük a 238