Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 12. (Eger, 2006)
II. A forradalom napjai
103. Tőrös Károlyné színes beszámolója a Népújságban az egri mindennapokról Egri mozaikok Első ünnepi délelőtt Egerben. Hosszú évek óta először ünneplik meg Mindenszentek napját. Zárva az üzletek, mindenütt békésen sétáló emberek. Kifelé talán úgy látszik, már minden rendben van, de szívük mélyén még mindig fájdalommal gondolnak a súlyos veszteségre, a sok fiatal hősi halottra, sebesült hozzátartozóikra, ismerőseikre. A sétálók között rég nem látott arcok. Közöttük olyanok is, akiket politikailag elítéltek és most újból családjukkal együtt élvezik az őszi verőfényt. A főiskola előtt, amely a forradalom centruma, nagy tömeg áll. A hangszórót hallgatják. Mindenütt azt kérdezik: Kimennek-e már? Vonulnak-e vissza a szovjet csapatok? Ezt a mondatot várják a hangszórótól, hogy végre megkezdhessék a békés munkát, a munkások kiszipolyozás nélkül, tisztességes bérért dolgozhassanak, a kiskereskedők megnyithassák üzleteiket, a kisiparosok folytathassák mesterségeiket, a parasztok szánthassanak, vethessenek, hogy elláthassák a már szabaddá vált magyar népet. Békére, szabadságra, függetlenségre vágynak az egriek is, ezért hallgatják olyan szívszorongva, kimennek-e már végre az oroszok hazánkból. Alakulnak a pártok is Egerben. A Független Kisgazdapártból már küldöttek mentek Budapestre, hogy tárgyaljanak pártjuk feladatáról. A régi hívek, kisgazdák, szőlősgazdák egymásnak adják a kilincset az Ifjúság útján lévő ideiglenes székházban. A Szociáldemokrata Párt Széchenyi utcai helyiségében már a hangszórót szerelik. A Nemzeti Parasztpárt is toborozza híveit. A szakszervezeti székházban csak a pedagógusok tartanak ügyeletet. Brózman János tanár elmondja, hogy ünnepélyesen szeretnék megnyitni az egri iskolákat. Pontot téve a múltra, új lapot nyitva a jövőnek, hogy új nevelést adhassanak az ifjúságnak. Annak az iíjúságnak, amely bebizonyította, hogy nem lehetett elfojtani, kiirtani belőlük a haza iránti olthatatlan szeretetet. És az az ifjúság, amely kiállt a barikádokra és vérét ontotta a szabadságért, az az iljúság most a tanulásban is be szeretné bizonyítani képességeit. Most már nem lesznek X-szel jelölt fiatalok, 14 6 akik nem tanulhattak ott, ahol akartak. Nem történhet meg, hogy azok az értelmiségi fiatalok, akik tiszta kitűnőt nyertek év végén, ne mehessenek arra a pályára, melyre leginkább kívánkoznak. 14 6 Az általános iskolától az egyetemig a tanulókat származás szerint kategorizálták (munkás, paraszt, értelmiség, egyéb és X-es, azaz osztályellenség), amely többek közt a továbbtanulást komolyan befolyásolta. 194
