Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 12. (Eger, 2006)

II. A forradalom napjai

dik a sertésvágásokat, és ez nagyban segíti a zsírellátást. Előreláthatólag nem lesz baj a gyufa és só ellátással sem. A továbbiakban több közérdekű kérdésről esett szó. Az itt elhangzottak nyomán újjászervezik a nemzetőrséget, és az biztosítja azt, hogy ne szennyezzék be a forradalom tisztaságát. Intézkedés született arra is, hogy megszervezik a vidék jobb tájékoztatását, az egri földműves lakosság körében, elsősorban a hóstyákon mielőbb nagygyűléseket szerveztek. Szó esett arról is, hogy a volt ávósok lakását és a pártbizottságok épületeit közcélokra és magánlakásoknak adják át. Új igazolvánnyal látják el a nemzetőrség tagjait, legkésőbb szerdán este 6 óráig be kell szolgáltatni az engedély nélkül tartott fegyvereket, ezen kívül a nemzetőrség tagjai mielőbb rendet fognak teremteni a fegyverek tartását illetően. A sztrájkbizottság tagjai a Finomszerelvénygyár munkásainak felhívását ismertették, majd komoly javaslatok hangzottak el a városi tanács apparátusának, a pedagógusok és az iskolák tanulóinak foglalkoztatására vonatkozólag. Az elmondottakon kívül még számtalan kézenfekvő és sürgős megoldást kívánó dologban foglalt állást és hozott határozatot Eger Város Forradalmi Nemzeti Tanácsa. Eddigi működésével máris bebizonyította, hogy valóban érdemes a nép bizalmára. Forrás: Népújság, 1956. október 30. 2. p. 76. A Népújság elismeréssel szól a sütőipar helytállásáról Több a kenyér, mint a fogyasztás Hősies munkát végeztek és végeznek az Egri Sütőipari Vállalat dolgozói. Kezdetben napi 240 mázsa kenyeret sütöttek, 18-20 órát dolgoztak, az l-es üzem még vasárnap is sütötte a kenyeret. Ma már csak 185 mázsa kenyeret sütnek a vállalat pékjei, de mint a boltok jelentik, ez a mennyiség is sok a kereslethez képest. A kenyér mellett napi 18-20 ezer péksütemény is elhagyja az üzemet. A sütőipar számára egyébként biztosítva van a liszt mellett a kellő mennyiségű tüzelő is. Forrás: Népújság, 1956. október 30. 2. p. 158