Az 1848–49-es I. magyar hadtest iratai II. A januári újjászervezés és az első sikerek - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 10. (Eger, 2004)

Az északi mozgó hadtest januári újjászületése és az első sikerek

hadtestparancsnokságnak: „Egy közvitézt ki lopással vádoltatott, s kiről bebizonyult, hogy ezt elkövette, 50 botütéssel fenyítettem meg, egy altisztet pedig tisztségéről letettem. Kiadtam a rendeletet, hogy ezentúl a rendes fegyelem feltartása a tisztek legfőbb kötelessége legyen. " 2

6 A hadtestparancsnok utasítása, annak kellő eréllyel való betartatása hiányában, csupán papíron maradhatott. Klapka fegyelmi ügyekben való határozatlan eljárása miatt - főként a január 22-23-i ütközeteket követően - újabb dezertálásokra került sor, és további visszaélések történtek a felszerelés, illetve az élelmezés terén. Mindezekre Szemere többször is felhívta Klapka figyelmét, de hiába. így nem tekinthető túlzónak a Klapkával szemben egyébként elfogult Horváth Mihály megállapítása, amikor a következőket írta: „... az erély, szigor és kitartás, mely Görgeyt a sereg szervezésében, s fegyelem kezelésében ... kitünteté, Klapkában teljesen hiányzott; lágysága, mely őt a szigorúbb rendszabályoktól visszatartá, a válságos percekben nem ritkán gáncsoltatott; határozatlansága s mozgalmas, változékony kedélye, nem kevésbé mint szilárdsághiánya, őt a kivitelben nem egyszer ingadozóvá tették..." 2

1 Az elharapódzott fegyelmezetlenséghez járult a csapatparancsnokok és tisztek alakulataiktól való távolmaradása is. Ennek első számú magyarázata a „betegség miatti kényszerszabadság" volt, amely szinte minden egység tisztikarát megmételyezte. Ez legkevésbé a 26. honvédzászlóaljnál okozott fennakadást, annak ellenére, hogy parancsnoka, András János őrnagy még a december 28-i szikszói ütközet után „megbetegedett", s eltávozott az alakulattól. A parancsnokságot ideiglenesen ellátó Beöthy György százados nagy eréllyel kézben tartotta a zászlóalj tisztikarát és legénységét is. A január 31-i tiszti kimutatás szerint 29 csapattisztből András őrnagyon kívül csak 4 tiszt hiányzott különböző okok miatt. Itt inkább a megérdemelt jutalom, Beöthy György őrnaggyá történő előléptetésének az elmaradása jelentett gondot.

2

8 Hasonlóan kevés probléma jelentkezett a 17., a 34. és a 42. honvédzászlóaljaknál is, azzal a különbséggel, hogy itt a zászlóaljparancsnokok, Sulcz Bódog, Zákó István és Gedeon László őrnagyok egyben dandárparancsnokok is voltak.

2

9 A 3, majd 2 századra leolvadt 20. honvédzászlóalj parancsnoka, Bányafy Ferdinánd őrnagy, már a január 4-i ütközetben is cserbenhagyta zászlóalját, majd január 13-án 8 napra betegszabadságot kért, amit meg is kapott. A zászlóalj parancsnoki tisztséget előbb Körmey Ferenc, majd Mecséry Ágoston százados látta el január második felében, ám az alakulat, különösen pedig a tisztikar fegyelmét nem tudták megszilárdítani. Itt nem annyira a tisztek hiánya jelentett gondot, mert a katonákhoz képest fölös számban is voltak, hanem alkalmatlanságuk és a szolgálattól való vonakodásuk.

3

0 A 19. honvédzászlóalj sem volt szerencsés parancsnokaival. Petróczy Károly őrnagy a budaméri ütközet napján, december 11-én távozott posztjáról; Driska Szilárd százados pedig az Eperjes elleni sikertelen támadás után hagyta el az alakulatot, így Winkler Ferenc százados vezetésével csatlakoztak a hadtest többi alakulatához. Végül azonban nem Winkler, hanem Nyeregjártó János százados lett a zászlóalj parancsnoka, akit előléptettek őrnaggyá.

3

1 Az 52. (Bocskai-) zászlóaljnál a parancsnok hiánya és a tisztikar egy részének alkalmatlansága együttesen okozott problémát. Perczel Sándor őrnagy pár nappal a kassai vereség után távozott betegszabadságra, amelyről többet nem is tért vissza. A zászlóalj rangidős századosa, Kálmán György több más tiszttel együtt elbocsátását kérte a további szolgálatból, így helyette Balka Arnold százados látta el ideiglenesen a zászlóaljparancsnoki teendőket. Végül februártól a 34. honvédzászlóalj századosát, Száz Mihályt nevezték ki őrnagyként a zászlóalj élére. Február elején a zászlóaljba beolvasztották a 20. honvédzászlóalj 2, valamint a 34. (Porosz herceg-) gyalogezred egy századát, s az utóbbinak a parancsnoka, a századossá előléptetett Stetina Lipót lett végül az alakulat igazi összekovácsolója a későbbiekben.

3

2 2

6 Lásd a 234. sz. iratot; Dér 2002. 709-710. o. 2

7 Horváth II. k. 269. o. 2

8 Lásd a 14., 76., 363., 518., 546., 555. és 606. sz. iratokat, Hajagos 1996. 138-139. o. 2

9 Lásd a 78., 258., 430., 446. és 602. sz. iratokat. 3

0 Lásd a 14., 113., 127., 273., 302., 464. és 605. sz. iratokat, Karsa 89. o. 3

1 Lásd a 113., 114., 237., 447. és 604. sz. iratokat, Hajagos 1998. 31-32. o. 3

2 Lásd a 40., 127., 189., 222., 511., 557., 587., 594., 595. és 609. sz. iratokat, Karsa 115-117.0. -7-