Az 1848–49-es I. magyar hadtest iratai. Megalakulástól az 1849. január 4-i kassai vereségig - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 9. (Eger, 2002)
Okmányok
Szináig meg sem állt, hanem nyargalt. Ezt követte a gyalogság futása is, - a semmivé tételtől az estve és az ellenség tartózkodása mentett meg. Golyó általi veszteségünk nem lehet sok. De lehet, hogy sokat elfogtak, sok elillant, és álgyúnkból bizonyosan sok hijányzik. A 12 £-os néhányat összerombolt. Éppen azért, hogy az ellenség, melynek itt most már több árulói lesznek (kiknek szavára az urakat fogdostatja) rendetlenségben ne találjon; én előrejöttem, hogy e vonalon a futamodok fenntartóztassanak; a hadminiszter néhány óra múlva szinte itt leend. Eszerint ismét veszteség, pedig 7-re 10-re magam is fogadtam volna. Eszerint álgyúkat vesztettünk. A nép s az ellenség bátorsága növekedett. A pesti szomorú híreket* még a hadügyminisztertől is sikerült titkolnom, ezt most meg fogják tudni, mi a lelket bizony mélyen leveri. Védjük e Borsodot? Ne csatlakozzék-e minden tábor együv é? Egyenkint elveszünk. Pacifikálni az ellenség nem fog. Nekem füleimben zeng-bong seregünk gyávasága miatt a szomorú ítélet: Finis Hungáriáé.* MOL H 2 OHB 1849:93., eredeti tisztázat, Szemere s.k. írása. Közli Hermann-Pelyach. 22. 405. Szina, 1849. január 4. Vi 3 óra. FARKASSÁNYI SÁMUEL KORMÁNYBIZTOS JELENTÉSE KOSSUTH LAJOSNAK Az általam Miskolcról Pestre Daray utászkari hadnagy által szállíttatott puskapor miatt múlt hó 18 napjáról kelt rendeletében velem tudatott rosszallása érzékenyebben hatott reám, mintsem ez alúli felmentésemet ne óhajtanám, s ez okon szabad legyen igazolásomra a követekezendőket előterjeszteni. Megérkezvén a kassai csata után Miskolcra, ottan egyedül Irányi kormánybiztost laláltam, Pulszky ezredesről senki bizonyost nem tudott, a kósza hír pedig azt beszélte, hogy Pestre ment, katonai erő teljességgel nem létezett, a nemzetőrségről még csak hallani sem akartak, az egész város népsége a levertség legnagyobb fokán volt, a megyei tisztviselők menekülésről gondolkoztak, oly helyet hová letevődhetett volna bátorsággal, a jelen környülmenyek között az ország e nélkülözhetetlen drága kincse, senki sem tudott mutatni, a [puskajpor szabad mezőn, minden őrzést nélkül a város alsó részén földre rakva, mert a fuvarosok továbbmenni vagy azt szekereiken továbbtartani nem akarták, hanem egyik hír pedig a másikát érte, mely szerint az ellenség Forrón innen láttatott, tehát vezér főtiszt és sereg teljes hiányában senki az ellenállásra nem gondolhatott, aminthogy ha nyomul az ellenség, nincs igazabb mint az, hogy Miskolcot egy puskaszó nélkül hatalmába keríti, annál inkább, mert ágyúbeli lovaink is a szó szoros éretelmiben hasznavehetetlenekké lettek; ily elhagyott állapotban Irányi kormánybiztossal értekezvén, helyeselte a [ptiskajpornak mielőbbi Pestnek indíttatását, így a [puska]pornak elküldése nem egyedül az én tettem, és akaratom, habár a rendeletet egyedül én adtam ld. A megindításhoz úgy vélekedtünk, hogy ha kedvezőbb környülmények fognak mutatkozni, a [puskajpor visszatéríthető, azonban 13-án estve Pulszky ezredes megérkezvén, nemcsak a [puskajpor elküldését helyeselte, de még az ágyúknak is el akarta küldeni Miskolcról, miután nyíltan kimondotta, hogy Miskolc nem tartható, mit később Szemere teljhatalmú kormánybiztos úr előtt ismételt, és így ment Pestre a puskapor. Azomban a fentebbi környülményeken kivel Pestre véltem szállítandónak ezért is a [puska] port, mert azt úgy is töltvényekbe kellett elébb átformálni mielőtt használható lett volna, mit a jelen környülmények között Miskolcon eszközölni nem lehetett, és azokért a [puska]port Miskolcon hagyni annyit tett volna, mint azt hasznavehetetlenné tenni. -249 -
