Az 1848–49-es I. magyar hadtest iratai. Megalakulástól az 1849. január 4-i kassai vereségig - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 9. (Eger, 2002)

Okmányok

fegyvert honunk szörnyei ellen; a miskolci óhitű testvéreink templom terén folyó hó 7-én egyik hő keblű hazánkfia, báró Vay Lajos fő-, és alispánunk Miklós Ferenc, gróf Károlyi őrnagy rövid, lelket buzdító szónoklataik között, tűzhelyeinkből örömittasan megjelentünk zászlóink alatt, közös édesanyánk, a hon, s annak kormányzóira szent eskünket letéve, egyik zászlóaljunk gróf Károlyi őrnagy vezénylete alatt folyó hó 9-én késő estig állomásozva utazván, 10-én Kassátúl két órányira fekvő erdős helyen táborunkba telepedett, folyó hó 10-én pedig második zászlóaljunk vezénylőjével, bátor lelkű, s több évekig honunkat szolgált, őrnagy Liptay János vezénylete alatt, mi is kiindultunk, de fájdalom, a késő, dühteljes kifakadásunkat hiúsítá, s itt következik igénytelen tapasztalatom közlése; alólírt, érintett zászlóaljunk szállásozója, s körülmények puhatolója kirendeltetve lévén, midőn folyó hó 11-én pontban déli 12 órára Kassa városába érkezék, Kassa városa, bírájával küldöttségem célja ellenére az üdőzés káros eredménye általami ébresztése ellenére, kormánybiztos Farkassányi úrhoz utasíttaték, ki nem remélt üdővesztések között, bár hivatásom célját átlátva, s mint mondám 1200 legjobban kiképzett erőnknek egyik képviselőjét, rögtön a még meg nem érkezett seregeink mit sem gondolásával, táborbani költözésre ezen szavakkal: - úgyis a borsodiak eddigelé dicsőséget arattak, - unszolt, sőt felelőssé is tett, s mondhatom valódi arisztokráciái szellemben velem parancsolt, ki azonban hivatásom célját értve, viszont biztos úr parancsának sem engedhetvén, teendem félórai időztetésem után ösmert politikai fogás szerint per édes barátom kérdés, vaj mikor érkezendő a borsodi 2-ik zászlóalj, kit miután értesíték annak egy órai megjelenéséről, azon nagyon tisztelt úr kebleket akaratlanul zavarba hozó bús bíró, azaz lelkiösméret erőltetett mosolyával írá alá, hogy a város bírája rendelkezzék, mi magyárazat nélkül is kitűnik mily cselszövény legyen oka Kassa hirteleni bevételének?! Ugyanis mi történik; jelen stratégiák után alig szállásomra érve ágyúk durrogásai hallatszanak, 23 ágyúinknak nagyobb része ezen percben érkezvén Kassára, a táborban volt, két-három üteg kivételével*, kik táborba valának. Ítélje a Község ki idézte Kassa városa oly rögtöni vesztét? lejárt a más országa, ösmérjük a báránybőrbe öltözött farkasokat!! óhajtnók, népszerű barátokat ily díszes hivataloknál megtiszteltetni, ezen anomálnak következte lön, hogy 2-ik zászlóaljunk Szináig jöhetvén, a csatározásnak vége szakadt, a baltával, vasvillával, sőt mondhatjuk igazán kis csáti baltával ellátott, s ágyúszót soha sem hallott, jól sem rendezhetett, Gömör, Sáros, Abaúj nemzetőrök, saját ágyúink durrogásaiktól kisebb-nagyobb tömegben megfutamlott. Ily csatavesztés után a borsodi első zászlóalj, hol hiteles adatok után Károlyi őrnagy, s Tőrös Tamás százados, kiket utoljára valék táborunkból jönni tapasztalandó, - a sárosi nemzetőrök őrnagya gróf Dessewffy szinte hazafiúi kötelességeket tanúsítottak, - mert a táborban jelen voltak. ítéljen már most a közönség, többnyire fegyvertelen, s elegendő lőszerekkel el nem látott, betanulatlan nemzetőröktől, kik taliganyikorgásnál többet aligha hallottak, lehet-e többet kívánni? s azok lelkes vezérlőit ki kárhoztathatja? Kiképezésre nincs időnk, Hannibal ad portám!* Mit tegyünk? Mi tehát, mi fegyverre urak, vadászok, kiképzettebb polgártársak, alakítsuk magunkat, a megyei hatóságok is ennek rendezésén legyenek, ne pedig több helyeken kibújtatni a törvény által nemzetőröknek rendelt egyéneket, mert ti törvény alól kivenni valakit jogosítva nem vagytok, hanem annak teljesítésére kötelezni mindenkit szent hivatástok, haza fattya az, ki észt, fegyvert bírhat ötven évig, mégis tesped. Több méltánylást vívtak ki hozzánk csatlakozott, mintegy 150 egyénből álló lengyel testvéreink, kik, miután rendes katonaságunk csak egy sem létezvén, éber elszántsággal, 23 ágyúinkat Szinánál megvédték, több lőszer, s podgyász szekereinket, ellenségeinket föltartóztatták. Hála, örök hála néktek Testvéreink, barátaink, hü lengyelek! Hiszem, midőn ütend az óra, Kossuth, mint a magyarnak azon szerint nektek is mentője leend, s a magyar nemzet ennyi hűség tehért testvérileg élvezendi veletek igazságos ügyünk bajnoki kivívása ünnepén. MOL R 110 Kossuth Hírlapja iratai 2. tétel. - 79 -