Az 1848–49-es I. magyar hadtest iratai. Megalakulástól az 1849. január 4-i kassai vereségig - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 9. (Eger, 2002)

Okmányok

3. Mint mondám, ha Miskolc nem tartatik, nincs tarható pont Gödöllőig. Ez örökös gyalázat lenne, hogy 7000 ember Pest pitvarába jut feltarthatatlanul. - A rendes sereg hiányát pótolja a sokaság. Megpróbálok körös-körüli népfelkelést. - Jöjjön Mészáros sietve, de ne azért, hogy levelezzen. 14./XII. du. 4 '/2-kor. Szemere Nemegyei jöhetne sietve. Csermelyit hozza a hadügyminiszter, kit dicsérnek, de amatőrnek mondatik. Közli: Hermann-Pelyach. 652. o. 51. Miskolc, 1848. december 12. IRÁNYI DÁNIEL SÁROS MEGYEI KORMÁNYBIZTOS JELENTÉSE AZ OHB-NAK Levert kedéllyel, vérző szívvel teszek jelentést a tegnapi szerencsétlen ütközetről a kassai hegy alatt, melyről egyébiránt a hozzám és Pulszky főparancsnokhoz küldve volt Lauka Gusztáv futár által már tegnapi napon szóbeli tudósítást tettem Forróról. Schlik serege, mely áll 8 zászlóalj gyalog (Deutschmeister, Palombini, Parma, István, Nugent, Mazzuchelli*, a többi kettő nem jön eszembe), 2 divízió János dragonyos* és 2 divízió császár chevauslegers-ból*, két üteg álgyű és Vi üteg rakétából, délelőtti 10 óra táján Budamérból kijővén, álgyúink által fogadtatott, de amint közelebb nyomult, a balszárny nagyrészt rendetlenül hátrált, sőt mondhatni szaladt az erdőbe, ahova az ellenség csatáraitól követtetvén, félni lehetett, hogy a közepet és jobbszárnyat túlszárnyalván, el fogja vágni. így tehát mind a közép, mind a jobbszárny is hátrált, s végre rendetlen futásnak eredt többnyire Kassára, s részint széjjel az erdőbe. Az ellenség mindenütt nyomában volt a mi futó embereinknek, s csakhamar Kassán termett. Én alig néhány perccel előbb menekülhettem meg, podgyászomnak egy részét már meg sem menthetvén. Mi történt azután, nem tudhatom, azonban hátunk mögött még folyvást álgyúztak, s mint hallám a lovasság is űzőbe vett. Soha se volt képzeletem ily futásról. Es war eine wilde Flucht*. Veszteségünket még nem tudom, kivéve egy álgyút, amely felfordulván az árokban maradt, onnan kihúzni nem sikerülvén. A téhányi vonalon felállított csapat sorsáról, mely két álgyúval bírt, épen mit se tudok. Csak el ne fogták volna. Épen midőn már kocsira ülni akartam, jött hozzám Gróf Csáky Gusztáv azon jelentéssel, hogy a szepesi nemzetőrök, számra 2500-an 4 hatfontos álgyúval, egy óra múlva meg fognak érkezni. De ez már késő lett volna, miért is odautasítottam a nevezett gróf őrnagyot, hogy a szepesieket azonnal visszaindítsa, s ha lehet más úton Miskolcnak tartsanak. Útközben találkoztunk 2400 borsodi nemzetőrrel is, tehát csaknem 5000 ember késett el pár órával a csatától. Kassára futárt küldék megtudni a távozásom óta történteket. Most itt vagyok Miskolcon, s intézkedem, hogy a sereg romjait összeszedjük, szaporítsuk, s az álgyúkkal Kövesd felé vonuljunk. Pulszky Sándor itt hagyott magamra. Nem is tudom hol van, hova ment, sőt segéde se tudja*, aki itt van nálam. Mit mond ön ehhez? Tehát most nekem kell fővezérnek is lennem, meg biztosnak is, nekem aki katona soha se voltam. Nincs egyetlen egy tisztem, akit evvel megbízhatnék, ámbár keresni fogok, de minden esetre én a felügyeletet magamnak fogom fenntartani addig, míg ön nem küld hadvezért. Ha mind elhagyja is ügyünket, én nem hagyom el soha! De mindenre ami szent előttünk kérem, küldjön tüstént hadvezért, és küldjön gyakorlott sorkatonaságot is, mert a tegnapi tapasztalás után tört szívvel, de kereken kimondom, hogy nemzetőrökkel, vagy tegnapi újoncokkal nem fogjuk feltartóztatni előrehaladásában az ellenséget. Hiában lelkesítettem a csata előtt, hiában a csata alatt, hiában fenyegettem a futamodókat agyonlövéssel, nem lehetett feltartóztatni. Szégyenemben és fájdalmamban szerettem volna, ha akkoron golyó vetett volna véget életemnek. A kassai hidat, bár megtettem ez iránt a rendelést, nem lehetett elrontani, mert az ellenség közvetlen nyomában volt embereinknek. A lőport, mint Farkassányi Sámuel kormánybiztos - aki szinte idejött, - jelenti, úgy a pénztárakat is megmentettük, s küldöm Pestre.* Gedeon László zempléni honvédőrnagy a maga zászlóalját Kassán rendbe szedte és rendben hátrált legvégül, amit nem csekély érdemül tulajdonítok neki. Az ellenség lovassága, mint most - 64 -