Az 1848–49-es I. magyar hadtest iratai. Megalakulástól az 1849. január 4-i kassai vereségig - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 9. (Eger, 2002)

Okmányok

A többi intézkedések elszámlálásával nem akarom ezen levél elküldését hátráltatni. Legyen azonban, s remélem van is a tisztelt Honvédelmi Bizottmány meggyőződve, hogy mindent elkövetek, s fogok elkövetni a hazának ezen átkozott ellenségtőli megmentésére, ami csak telik gyönge tehetségeimtől. A katonai és stratégikus intézkedés a főparancsnokot illeti, s arról ő fog felelni. MOL H 2 OHB 1848:4407., eredeti tisztázat. 12. Debrecen, 1849. február 4. IRÁNYI DÁNIEL, VOLT SÁROS MEGYEI KORMÁNYBIZTOS NYILATKOZATA A HATÁRSZOROSOK 1848 DECEMBERI ELTORLASZOLÁSÁRÓL Motto: Szunyogcsípcs nem fáj, csak viszket „Némely jóakaróim (?) azon eleinte tréfának vélt hírt terjeszgeték, mintha én Schlik beütendése alkalmával azt jelentettem volna a kormánynak: miszerint a sárosi szorosokat úgy eltöriaszoltattam, hogy azokon a madár sem jöhet be." Én ezt soha nem jelentettem. De jelentettem azt, hogy az eltorlaszolást elrendeltem, melynek eszközlésére Haller Ferenc és Dessewffy Arisztid őrnagyokat szakértő mérnökökkel ki is küldöttem*, kik a munkát mind az öt sárosi vonalon munkába is vették, s az egyiken be is fejezték, de midőn Pulszky Sándor ezredes-főparancsnok Eperjesre érkezett s a határszélre elment, a munka folytatása általa megszüntetett, s helyette Zborónál sáncolást kezdetett. Sőt Pulszky a már eltorlaszolt, s két híd lebontásával jól védett komarniki utat is ismét járhatóvá tétetni megrendelte, mit azonban az illető szolgabíró Körtvélyesi Vince azon okból nem teljesített, mivel ezen rendelet az enyimmel összeütközött, s az út csak tömérdek munkával lett volna ismét jó karba tehető. Én Pulszky Sándorral nemcsak ezen, hanem sok egyéb kérdésben is összeütközésbejöttem, de katonai dolgokban ő lévén a felelős, nézeteimet az övének alárendelni kellett, mikről azonban a kormánynak hű tudósítást tenni el nem mulasztottam. így állnak a dolgok; hivatalos levelek és akárhány ember igazolja. Egyébiránt ez hasonló azon alaptalan beszédhez, melyet egy jó emberem (?) Borsodban terjesztett, mintha én Borsod megyét nem tudósítottam volna Schlik beütése felől, holott én még november 20-án úgy a kormányt segélyküldés iránt megkértem, mint a biztosságom alá tartozó minden megyéket, (Borsodot is) az ellenséges készületekről értesítettem, fölhíván azokat, hogy készen legyenek, s midőn december 7-én Schlik beütött, újból a kormányt katona és ágyú iránt megkerestem, a megyéket pedig, Borsodot is, sőt Nógrádot is a haza szent nevében felszólítám, miképp minden fegyveres erejüket Pulszky vezérlete alá küldjék.* Levelem ott van a megye levéltárában, sőt tudtommal egy zászlóalj nemzetőrség részt is vőn a szerencsétlen ütközetben, a másik pedig elkésett.* De hiába: pletyka és gyanúsítás napirenden van. Közlöny, 1849. február 7. 13. Dukla, 1848. december 3. SCHLIK ALTÁBORNAGY KIÁLTVÁNYA FELSŐ-MAGYARORSZÁG NÉPÉHEZ Őfelsége, a mi császárunk és királyunk parancsára egy hadisereggel a Kárpát-hegveit meghaladván Felső-Magyarországban megjelenek. Az én küldésein a békesség visszaállítása és titeket Kossuth rémétő uralkodásától megszabadítani, nektek ismét azon szabadságot adni. melytől -41 -