Az 1848–49-es I. magyar hadtest iratai. Megalakulástól az 1849. január 4-i kassai vereségig - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 9. (Eger, 2002)

Az északi mozgó hadtest létrejötte és tevékenysége az 1849. január 4-i kassai vereségig

kinevezett Szemere Bertalan. Irányi kinevezése, ha egyáltalán megtörtént, mindenesetre nem lehetett egyértelmű, s valószínűleg csak a Simunich elleni védekezés szervezésére terjedt ki.

6 A védelmi intézkedések elsősorban a Kárpátokon átvezető utak elrontását jelentették. A visszatérő Pulszky alezredes ezzel nem vélte feltartóztathatónak a betörni szándékozó ellenséget, s megszüntette ezeket a munkálatokat, helyettük Zborónál építtetett sáncokat.

7 Irányi a környező vármegyéket a várható betörésre való figyelmeztetések mellett, nemzetőrségük kiindulásra való készen tartására is kérte. A kormányzat elképzelése szerint egy esetleges betörés esetén a vele szembeszálló magyar erők gerincét a kassai hadmegyében alakuló honvédzászlóaljak alkották volna. A 19. honvédzászlóalj Lőcsén, a 20. Kassán, a 21. Ungváron, a 22. Miskolcon, a 26. Egerben, a 42. Sárospatakon alakult. Ezek azonban még december elején is az alakulás különböző állapotában voltak, s nem alkottak harcképes egységeket. Nem volt teljes a létszámuk, hiányos volt a ruházatuk, s szinte egyáltalán nem rendelkeztek fegyverekkel. Hiányos volt a tisztikaruk, és részben ezért, illetve fegyverek hiányában kiképzésük is csak a kezdeteknél tartott. A létszámbeli fogyatékossághoz hozzájárult, hogy november folyamán mindegyiktől elvezényeltek 400-600 főt a huszárezredek és a magyar oldalon szolgáló cs. kir. gyalogezredek kiegészítésére. Az elvezénylés következtében a 42. honvédzászlóalj november 22-én 200 főre apadt le, ezt ugyan újabb újoncokkal sikerült december elején 1100 főre növelni, de elképzelhetjük ezen egy-két hetes honvédek harcképességét.

8 A nehézségek ellenére leginkább a 26. honvédzászlóalj alakulása haladt előre, noha innen további 400 főt vezényeltek el a szerveződő utász alakulatok számára, ezt a zászlóaljat azonban a bánsági magyar hadtest megerősítésére kívánták felhasználni. Lőfegyverekkel azonban még ez sem volt ellátva.

9 Legkevésbé a 20. és a 21. honvédzászlóalj megalakulása haladt előre. Az elsőnek említettben őrmesterként szolgáló Karsa Ferenc a következőket jegyezte meg a december eleji állapotokról: „Két századra való legénység volt felruházva ...de fegyver, a hajdúkét és a stiftistákét [katonai nevelőintézeti hallgatók] is beleszámítva csak egy századra való volt a hat század közt kiosztva." Miután a 21. honvédzászlóalj megalakulása nehezen haladt előre, ugyanakkor a román felkelők és egy esetleges Galíciából történő ellenséges betörés - melyről Mihályi Gábor kormánybiztos november 26-án tudósította az OHB-t - veszélyeztették a máramarosi sóbányákat, Kossuth azok védelmére rendelte a már nagyobb szervezettséget elért, de még szintén fegyvertelen miskolci 22. honvédzászlóaljat. így egy ellenséges betörés elhárításában Pulszky alezredes erre sem számíthatott.

1

0 Ilyen körülmények között Irányi borúlátóan ítélte meg egy esetleges betörés elhárítását. November 22-én arra kérte az OHB-t, hogy „ ide elegendő rendes katonaságot, avagy gyakorlott honvédeket mielőbb küldeni méltóztassék, mert ilyen környékünkön sehol sincs, s azon nem nagy számú fegyveres nemzetőrséggel, mely van, mint a nemzetörökkel vitt csatázások mutatják, semmire sem mehetnénk." November 20-án hasonlóan nyilatkozott az OHB-nak írt jelentésében Boronkay Albert, Zemplén megye kormánybiztosa is: „Nehéz az állás fegyveres erőt ott teremteni, hol se erő, se fegyver nincs... Folyamodott a megye, magam is bátor voltam mind az újoncok, mind a megye részére fegyvert, és ágyúkat kérni, de eddig siker nélkül... Ha már most az ellenség valósággal betörni szándékozik, mihez fog itt a különben is csüggedező nép támaszkodni? A nemzetőrök lőfegyverek hiánya miatt még csak a gyakorlatokat sem akarják járni, - a dzsidákat, melyekkel cégrészé el van látva

, fegyvernek sem nézik. (Kiemelés az iratban)." A fentiek figyelembevételével leszögezhetjük, hogy 1848 december elején - néhány száz Sáros megyei nemzetőrt leszámítva - Pulszky számára csak papíron álltak rendelkezésre csapatok egy 6 MOL H 2 OHB 1848:1148., 1747. (Irányi októberl4-i, október 23-i jelentése); Közlöny 1849. november 11., november 12.; Pulszky Simunich elleni kirendelésére H 92 ONHT 1848:7290 (Pulszky alezredes október 31-i jelentése), KLÖM XIII. 108., 177/e„ 257/c. Irányi pontos hatáskörének meghatározását nehezíti, hogy Boronkay Albert Zemplén megyei és Szintay János Bereg megyei kormánybiztosokat szintén teljhatalommal rendelkezőknek, vagyis magával azonos beosztásúaknak tartotta (lásd 1. sz. dokumentum). 7 Lásd 12. sz. dokumentum. 8 KLÖM XIII. 249., MOL H 102 Boronkay-iratok 8. 9 Hajagos 1996. 132-133. 1

0 Karsa 27., a 22. honvédzászlóaljra lásd 7. sz. dokumentum. " Lásd 1. sz. dokumentum (Irányi jelentése), MOL H 2 OHB 1848:3552. (Boronkay jelentése). - 19-