Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

KÜLÖNÖS RÉSZ - I. szakasz A járásokról - I. rész Heves vármegye felosztásáról - Eger

megvizsgálva megbízza a peres feleket, hogy tizenöt napon belül elégedett birtokost mutassanak be. Ha pedig az alperes ezt megtagadja, a vevő otthon marad. Továbbá ha valakinek a város bírói székén vagy az Egri Völgy valamelyik bírájának falujában peres ügye zajlik, aminek elintézésével a másik fél nem lesz elégedett, az ügyben fellebbezni lehet az egri vár tiszttartó urának székéhez, és ha itt sem lesz elégedett, akkor ugyanezen hely tisztelendő püspök urának vagy az egész Egri Völgy helytartójának tulajdon személyéhez lehet fellebbezni, amikor székhelyén van. A tisztelendő (püspök) úr székétől azonban feljebb senkihez nincs fellebbezés. Továbbá semelyik nemes vagy papi méltóságban tündöklő személy vagy szerzetes ezeket a polgárokat világi és tisztán polgári perekben nem idézheti más elé, mint a saját bírájuk elé az előrebocsátott rend és mód szerint. Továbbá semmilyen egyházi pert világi bírák nem bírálhatnak, sem pedig a vikárius polgári (pereket) egyházi (személyek) esetében, hanem bocsássanak minden pert a maga illetékes bírája elé. Továbbá ha valaki nem fellebbez a tiszttartó székéhez eldöntött perben addig, amíg az a bíróságon marad, hanem másnap vagy azután, az ilyen fellebbezésnek semmi hatálya nincs, mégis, ha akarja és ha valamely körülményekből úgy ítéli meg, hogy (azt) nehezen viselné, a tisztelendő püspök úrtól vagy a bírótól kieszközölhet új ítéletet. Továbbá ha valakinek nincs gyermeke, vagyonáról rendelkezhet végrendeletileg vagy törvény szerint, ahogy akarja, de a végrendeletet be kell mutatni a tisztelendő (püspök) úrnak megerősítésre. Továbbá ha valaki a polgárok vagy az említett Egri Völgy lakói közül gyilkosságot vagy vérontást vagy más hasonló bünt követ el, és ismertté válik, hogy ugyanott jószágai vannak, a tiszttartó, vagy a várnagy, vagy valamelyik tisztviselő nem foghatja el, hanem (csak) a város bírája, vagy annak a tisztviselője; a bíró mégis köteles a letartóztatottat törvényesen, bűne súlya szerint megfenyíteni és megbüntetni, nehogy elszaporodjanak az efféle gaztettek. Mi tehát megértve, meghallgatva és elfogadva az elől megnevezett Zalay János úr alázatos kérését, amit, mint fentebb (láttuk), a maga és mások nevében és képviseletében a fenti módon elébünk terjesztett, nevezett polgáraink cikkelyeit az ő bizonyos jogaikról, törvényeikről és szokásaikról jelen kiváltságlevelünkbe szóról szóra beleillesztve és beleírva, azokat érvényesnek, hitelesnek és elfogadottnak tartva jóváhagytuk, megszilárdítottuk és érvényesítettük, s az elől említett összes polgárnak, valamint az ő összes utódaik és leszármazottaik érdekében megújítva örökös hatállyal megerősítettük, elfogadtuk, sőt megszilárdítjuk, jóváhagyjuk és megerősítjük mások jogainak tiszteletben tartásával. E levél hatálya és bizonysága végett ráfüggesztjük pecsétünket, mellyel élünk. Kelt Bécsben, 1552. április hónap 9. napján. 103