Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

ÁLTALÁNOS RÉSZ - II. szakasz Közigazgatás - Heves vármegye lakosairól és állami hivatalairól

benépesítése, maradtak, akik jöttek, mígnem - támadván ismét a Rákóczi-pártiak mozgalma - elűzték őket. [Ezeket a Rákóczi-felkelés alatt kergették el.] Ugyanis abban az időben hol ez, hol az uralkodván, a parasztok, akik a síkságot betelepítették, ismét szétszóródva imitt-amott laktak, sokan meghaltak közülük, míg béke lett a falvakban, és visszaállíthatták az országot az övéinek, az övéit pedig az országnak. 2. §. (A megye korabeli népessége) [Ezóta a magyarok a szlovák és német telepesektől származnak.] Jelenleg tehát a vármegye lakói leginkább magyarok, nem olyanok, akik az itt először megtelepedőktől vezetik a származásukat, hanem akik különböző vidékekről, a szomszédos részekről gyűltek ide. Bizony nem szokása a magyaroknak ide-oda vándorolni, és egyszer itt, másszor ott szállást ütni. De azokban az időkben megtörtént, hogy az egyébként erényt és állandóságot kedvelő nép vándorlásra kényszerült. így ezek a magyarok, akik most Heves megyében élnek, a zavargások megszűnése [és a török háborúk] után vagy visszatértek, akiket az előbb elűztek, vagy ha meghaltak a száműzetésben, mások jöttek a helyükre. Ezért van az, hogy a lakosság különféle, ami máig megmaradt. Ugyanis a katolikusok között vannak kálvinisták [helvét hitvallásúak], tiszáninneniek azok közt, akik a Tisza másik partjáról jöttek ide, és mindkettejükhöz keveredtek dunántúliak. Aminthogy pedig Magyarországon aligha van egy nép, amely egyetlen nemzettől származik, és semmi nem keveredett hozzá másoktól, ugyanúgy azt hiszem, egyetlen magyar ember sincsen, akihez ne keveredett volna valami vagy a szlovákoktól, vagy a németektől. Hiszen a nemzetiség ilyen mértékű megváltozása - hogy egyszer a magyarok keverednek a szlovákokkal, másszor a németek mindkettővel, vagy a település, vagy házasság és rokonság révén - másként nem történhetett, mint hogy a szlovákok magyarokká változtak, a magyarok viszont, akik a szlovákokhoz és a németekhez kerültek, vagy a szlovák, vagy a német nyelvet és szokásokat vették fel észrevétlenül. Ha tehát nincs semmi kétségem ebben a vármegyében a települések magyar nyelve és nemzetisége felől, azt azonban, hogy a németektől vagy a szlovákoktól semmi nem keveredett volna hozzájuk, annyira merem tagadni, amennyire állítják mások, hogy ezek egyenesen az első magyaroktól származnak, minden keveredés nélkül. Láthatjuk ezt minden nap a svábok új településein, mikor az ő német apától és anyától született fiaik a magyarok nyelve és nemzete iránt való puszta szeretetből úgy használják a magyar szót és viseletet, hogy úgy látszik, mintha színmagyaroktól születtek lennének. Ha tehát ezek, akik így ismerik a magyar nyelvet, övéiket elhagyva tiszta magyar környezetbe költözködnek, s rokonságba kerülnek velük, ki kételkedne, hogy az ilyen szülőktől tiszta magyar utódok születnek, jóllehet az apjuk vagy az anyjuk német nemzetiségű. Ugyanezt a szlovákokról is elmondhatjuk: 83