Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

ÁLTALÁNOS RÉSZ - I. szakasz Természetrajz - A vármegye fekvéséről, természeti adottságairól

termetével is kiválik. Mivel valamennyi nemes és előkelő termetű, csak alkati eltérések alapján lehet megkülönböztetni őket,] de ahogy a növendékmarhának, úgy a lónak is nemes természete van, de gondoskodás nélkül vad szarvasokhoz hasonlóan szertelenkednek [-szamarak módjára ugrándoznak]. És ahogy a lovak, úgy a csikósok is elszoktak az emberi ételektől, nem haboznak borjúhús helyett öszvérhúst enni maguk is, és elébe tenni másoknak is, akik vendégszeretetükkel élni kívánnak. Amikor megkérdeztük, milyen íze van a lóhúsnak, egyesek jónak mondták, mások viszont ízetlennek, hacsak meg nem sózzák, [némelyek dámvadat mondtak, mások tagadták, mások a borjúhússal hasonlították össze] ismét mások (azt válaszolták), hogy semmi sem ízletesebb, mint a here, amit ivartalanításkor távolítanak el. Azt mondták, hogy urak és szolgák egyaránt nagy étvággyal fogyasztják, frissen megsütve, míg tart a herélés. 16. §. Juhtenyésztés Leginkább magyar fajta juhnyájak vannak, a csavarodott, visszahajló szarvakról, a hosszú, megtermett testalkatról, a durva, kócosan göndör [elhanyagoltan gondozott] gyapjúról, a legtöbbször fehér, esetleg a fejen és lábon kissé fekete színről megállapíthatod. Ez a fajta főleg a sík vidéken él, másutt más fajtájú nyájakat láthatsz [...egy másik fajtát, német juhot látsz]. Kecsketenyésztés nincs, lehetőség sincs rá, mivel a legelőkön nincsenek bokrok, amik nélkül a barmok e faja nem tud megélni. 17. §. Sertések Ez a vidék, mint a legtöbb, a fekete disznót szereti a vaddisznók fajtájából; nem csoda, hiszen nem másként, mint a vaddisznó szokott, éjjel-nappal a pusztában híznak. Különösen a nádasokban. Ugyanis a nád gyökerét szerfölött kedvelik a disznók, rövid ideig legelve is úgy meghíznak, hogy menni sincs kedvük. Ilyen helyen halakkal is táplálkoznak a sertések. Egyébként a többi nyájat, melyeket az ugarföldeken legeltettek, ősszel nagy költséggel [kis költséggel] fel szokták hajtani a Mátrába. Ott aztán csaknem fél éven át tobzódva a tölgy- és bükkmakkban ez a fajta barom különösen alkalmas lesz levágásra. 18. §. (Vadállomány) Hajdan a vadállatok itt nagy gyakorisággal fordultak elő, ma sok helyen nyomát sem találod szarvasnak vagy őznek [vagy vaddisznónak]. Ezt nemcsak a síkságokról, hanem a Mátráról is elmondhatjuk. A lakosok megerősítették, hogy uraik kedvéért gyakran vadásztak nagy igyekezettel, mégsem találtak semmit. 69