Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)
ÁLTALÁNOS RÉSZ - I. szakasz Természetrajz - A vármegye fekvéséről, természeti adottságairól
idegeneknek káros, és nem ritkán szinte halálra kínozza az utazókat. Csodálkoztunk rajta, hogy a helyi lakosok egészségük veszélyeztetése nélkül isszák a poshadt vizet a mocsarakból, sőt erőteljesebbek azoknál, akik másutt válogatottan bővelkednek az egészséges vizekben.] 10. §. Termékenysége sokat nyer az áradásokkal Hasonló különbség van a termékenységben is. A hegyek közt terméketlen a talaj és elviselhetetlen a búza számára. Ha megművelve egyszer jól terem gabonát, másodszor viszont nem nő és tiszta hiányt szül. [...a hegyek közt a búza számára elviselhetetlen a talaj, mást bővebben terem. Ad ugyanis rozsot és árpát, ha gondosan felszántják, és szokták szalmás trágyával is megmunkálni és fuszerezni(!). Ez, ha nem rögtön utána következik, minden magot megterem. A közönséges termesztéskor ugyanis egy aratást megad, a következő már csalódást okoz, és semmit nem eredményez, ha csak nem hiányt.] A síkságon jobban sikerül, de nem mindenütt ugyanúgy. Itt kétszer-háromszor megforgatják a földet, ott egyszer, és bőven terem. A Tisza partja mindkét oldalon bővelkedik kövér fekete földben, ami egyszeri megműveléstől termékeny. Az a legnagyobb hibája, hogy a folyó gyakori kiáradásai pusztítják [...és önmagával ellentétben gyakran a legjobb évben nem terem semmit]. Azonkívül itt a búza, ott inkább a rozs érzi jól magát. Vannak részei a vármegyének, melyek a búzát rozsra, és vannak, amelyek a rozsot búzára változtatják. 3 3 Az ország egyik mágnásának szájából hallottuk, aki a vidék egy részét uralja, hogy az árpát rozsra váltja. A tavaszi búza nagy becsben van a tiszai lakosságnál. Ezért ezt sűrűbben is vetik, és sikerrel is. A borsó és a lencse megél ugyan ezeken a földeken; de elvetve is hitvány és zsizsikkel mértéktelenül fertőzött termést hoz. [A borsó, a lencse és egyéb hüvelyesek néhol megteremnek anélkül, hogy a zsizsikek eledelévé válnának.] A köles azonban úgy fejlődik, hogy búza magasságára megnő, ezt lépten-nyomon láttuk. Ez tehát a vidék napszámosainak tápláléka. [De az egyszer elvetett búza is, a közvetlenül abból származó vetőmagokkal újra bevetve a szántást, kétszeres termést ad.] 11. §• Szőlőt terem A szőlő mindenütt virul, amint elültetik. A hegyek közt is lehet látni, hogy müveinek szőlőt, ámbár keveset. [A terület mindenütt terem szőlőt, bár a hegyek közt ritkán érik be, hacsak a szőlőmüvelők nem tartják távol a hideget a lombozattól. A hegyek alatt szerencsésebben és korábban érik, különösen hogy déli szél éri, 3 3 A XVIII. századnak egészen a végéig ritkán vetett a paraszti lakosság tiszta búzát vagy tiszta rozsot, sokkal inkább a kettő keverékét, az ún. kétszerest. A hagyományos gazdálkodás körülményei között ez biztosabb megélhetést jelentett, mert az a gabonafajta mindig kicsírázott és termést hozott, amelyiknek adott évi időjárási viszonyok jobban megfeleltek. 61
