Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)
ÁLTALÁNOS RÉSZ - I. szakasz Természetrajz - A vármegye fekvéséről, természeti adottságairól
távol ide-oda jár, vize hosszan és szélesen szétterül, nem is patak, de nem is tó, hanem fűtől és hajlékony nádtól zöldellő mező a kinézete. Egyébként a mellette elhaladók bizonytalanok, vajon patakot látnak-e. Azt mondják, ez az a patak, ami László király könyörgésére fakadt - aki itt egykor végigjárta a várakat és vízből szükséget szenvedett -, állítólag nem folyt tovább, csak amíg a szomjazó segítségére jött, és ezért máig is csak olyanformán folyik, amint a szent hadseregének nyomai látszanak, távolabb pedig elenyésznek a hullámok. Akármi is legyen az igazság ebből, többé nem derül ki, de akár elenyészik, akár rejtett úton a Tarnába megy, kézzelfogható kijáraton sehol nem folyik ki, és nem képez patakot. Néha sekélyebben is folyik Ugra alatt, főleg száraz nyáron, amikor pedig megnő a záporoktól és a szokásos hótól, tovább tart és a Tarnába sodorja a hullámokat, de nem a megszokott mederben, bezárva, hanem szerteszéjjel, partok nélkül. Hasonló áradattal ömlött a Tarnába 1730-ban. Abban az időszakban a szokásosnál nagyobb zápor zuhogott a felhőkből, (amitől a Bene) a meredek helyeken dühöngő folyó nagyságúra növekedve rohant. Akkor semmilyen meder nem fékezte meg, szélesen hömpölygött végig a völgyön, tördelte az erdőket és kitépett s magával ragadott sok hatalmas fát, nagy kiterjedésű földet lepusztítva, és a lezuhanó és elmosott fák tömegétől helyenként elzáródva utat keresett a víznek, dobálta a fatörzseket, a hátára emelte és elhordta őket. Végül kiszabadulva a hegyek közül, szabadjára engedve a víz addig féken tartott erejét, úgy elöntötte a mezőket, hogy akármivel szembetalálkozott, lerombolta, még a falvak házait is; a magasabban lakó sáriak bámulták a Benét, amely ellepte a mezőket, haragos tenger módjára felkelt, és itt házi felszerelést, ott házakat, amott egyebeket vitt és sodort. Egyébként csak igen kevés apró hal él benne. Eger 9. Visszatérünk az Egerhez, amely elzárja vármegyénket a borsodi résztől; leírtuk már másutt, Borsod vármegyében, most csak azt kell hozzátenni, ami területünket érinti.] Immár az Eger folyóra áttérve, látjuk, hogy azonos nevű város felett jónéhány folyócskából áll össze. Ezek közül az egyik a fél mérfölddel távolabbi Tárkány falu felől jön, ugyanebben a völgyben egy másik csatlakozik hozzá a városhoz legközelebbi Felnémet falu fölött. Ez a kapcsolódó szarvaskői völgyben folyik, s miután részben megnövelte a borsodi Apátfalva falu feletti Bélkő hegy lábánál fakadó három nevezetes forrásból lesiető patak, részben pedig a másik, a bekölcei (patak), amely Bekölce falu felett ered és csatlakozik az előbbihez, akkor ugyanabban a Felnémet feletti völgyben, amint már említettük, a tárkányi patakhoz elegyedve körbefolyja Eger városát, mégpedig két ágra szakadva, a város felső részét és a várat, s a másik oldalról azt, ami ott található, (majd) Farmos falu mellett elválasztja a hevesi határt (a borsoditól). Továbbhalad dél felé ugyanabban a völgyben, amely a városról kapta a nevét, s jó néhány, a vizsgált vármegyénkhez tartozó pusztát öntöz, Tihamért, Zaránkot, 2 6 (sic!) Szentpétert, elhagyja balról a 2 6 Ennek a vaskos tévedésnek a kiváltó okát sem tudjuk elképzelni, hiszen még megközelítően hasonló nevű praedium sem volt Eger és Maklár között. 51
