Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

ÁLTALÁNOS RÉSZ - I. szakasz Természetrajz - A vármegye fekvéséről, természeti adottságairól

területeket. Saját szemünkkel láttuk ezt, amikor az 1730. év augusztus havában Szolnok mezővárosból Szentgyörgy faluba igyekeztünk. [Ez a folyóvíz nem nagy, de élénk. Bár mérsékelt vízmennyiséggel érkezik, tiszta, és amíg sebesebb, ivásra is igen alkalmas, majd miután leért a síkságra, Fényszarunál hozzávegyül a hegyekből lezubogó Galga patak, és így bővizübb, és a napsütötte síkságon itt-ott malmokat hajt, s élteti a csukákat, keszegeket, angolnákat és a rákokat, de nem kevés kárt okoz, amikor kiárad. Pedig gyakran kiárad, vagy a záporesőktől megduzzadó Tisza szorítja vissza akárhányszor. Ugyanis a hegyi patakoktól megnőve gyakran kilép a partokra és elönti az egész területet, ami bizonyos időközönként megtörténik, s állóvíz keletkezik: (ami) magának a Tiszának a visszahúzódásakor sem tud elpárologni, szétterjed, és bárki odatéved, elmerül a vízben, ahogy mi is saját szemünkkel láttuk 1730 augusztusában. A szokottnál esősebb időjárás miatt ugyanis kiáradt a vidék valamennyi folyója. így a Zagyvát, amely maga is bővelkedett vízben, visszafelé folyni kényszerítette a Tisza, úgyhogy magatehetetlenül elöntötte mindkét partot...] Ugyanis az időjárás annyival csapadékosabb volt a szokásosnál, hogy Magyarország minden folyója megáradt.

19 így a Zagyva is igen bővizű volt és a megáradt Tisza által visszanyomva mindkét partig kitöltötte (a medret) annyira, hogy még fogattal is bajosan tudtunk ketten átkelni a veszélyes, szürkés(?) vízen. Bár híd vezetett Szentgyörgyre, de alig látszott ki, ellepte a víz. [...és a víz rétekre áradva megindult, sok új folyót alakított ki, s ezekkel összeköttetésben lévén igen nagy kárt okozott. Nem is lehetett átkelni, egymás után süllyedtek el a környékbeliek szekerei. Bár azelőtt a cölöphíd körülbelül négylábnyira emelkedett a víz fölé, és bár később is kiállt a vízből, nem látszott jele annak, hogy a folyó el fogja önteni.] így mikor elsőnek átkeltünk, még nagyobb víztömeg zúdult le, és a hidat teljesen elborítva annyira elárasztotta a környéket (is), hogy a többi kísérőnket másnap reggel csak nagy nehézség és veszély árán szállították át. Egyébként (a Zagyva) jó néhány híresebb malmot hajt, elsőként a hatvanit, (utána) a fényszaruit, a mihálytelkit, a jánoshidait, a szentgyörgyit és az újszállásit. 6.

2

0 A Tarna, amelyről említettük, hogy Jászberény alatt ömlik a Zagyvába, a terület harmadrendű folyója. Nevét a siroki vár alatt kapja, mikor felfogja a Párád és Recsk falvak felől érkező patakot, de eredetét mélyebben nyomon követik a hely ismerői. Ugyanis Sirok fölött egy szűk mérföld távolságra két patak folyik össze Pétervására falunál; az egyik északról jön, Szentdomonkos falu fölött ered és innen Lelesz és Szenterzsébet falvak mellett elfolyva Pétervásáránál csatlakozik az előbbihez, [a másik pedig Istenmezeje falutól indul, aztán Váraszó és Kövesd falvak mellett elhaladva Pétervására fölött csatlakozik az előbbihez] és a siroki várhoz érkezve nagy halastavat képez, s mikor a vár alatt beleömlik a Párád felől érkező 1

9 Az 1730-as évet megelőző három év is rendkívül csapadékos volt; „emberemlékezet óta" ilyen esőzések nem fordultak elő Magyarországon. Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701—1800-ig. Bp. 1970. 615. 2

0 Az OSZK-kézirat itt 3. számú folyóvizet ír, bizonyára a „harmadrendű" kifejezés miatt, ezért a szöveghű és a valós számrend ettől kezdve eltérő. 45