Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

ÁLTALÁNOS RÉSZ - I. szakasz Természetrajz - A vármegye fekvéséről, természeti adottságairól

a hegybe, és gyakran bukkantak az oly értékes fémnek nem csekély értékű nyomaira. [Bővelkedik különféle vadakban is, és vadászatra szolgál.] 6.§. A szőlőművelés és a megmaradt cserjések A Mátra negyed részét foglalja el a vármegyének, a többi síkság, erdőségeket nem, de kisebb cserjéseket, füzeseket [és szőlőtelepítéseket] gyakran lehet találni. Ezért szükséges sorra venni ezeket, a vizenyős és termékeny [napsütötte és terméketlen] helyekkel együtt, abból a (megye)részből, amit folyók és források öntöznek. Ugyanis mindenfelé folyók és mocsarak tartják nedvesen a bortermő hevesi területet. 7.§. (Folyóvizek) 1. A Tisza, amely a Duna után a legnagyobb folyó egész Magyarországon, a vármegye negyed részén folyik át [a vármegye nagy részét mossa]. Ugyanis Fürednél lép be, a borsodi szántóföldek határánál, és innen beljebb hatolva szokása szerint szétterül a víz, itt is, ott is mocsarakat formál, amelyek tele vannak hallal, leginkább pedig a Füred alatt nyugatra kiinduló ág, mely egy kisebb Tiszát alkot, s a magyarok Kis-Tiszának hívják. Ezt pedig, miután beleömlött az Eger folyó ott, ahol kissé a vármegye (belső része) felé veszi az irányt, visszafogadja medrébe (az öreg Tisza) Poroszló és Sarud alatt, és onnan a folyamágy kanyarogva először délre, Derzs falu felé, aztán nyugatra, Kisköre felé fordul, ott ismét irányt változtat Taskony felé, és Taskony meg Tiszaszalók között kiágazik belőle a Kakat-ér [Ugyanis Poroszlóhoz érve, Borsod és Szabolcs vármegyék választóvonalánál folyóvá duzzad és ott kiönt az alacsony sík területen, s kinyújtja az ágát, mégpedig Cserőköz felé, ahol szigetet zár be, és körülfolyja arról az oldalról, ahol az Eger beleömlik a kicsi ágával, amit a lakosság Kisebb-Tiszának, vagyis kisebb Tiszának nevez. Itt erősebben kiárad a mi partunk felé, és kárt okoz, de ismét visszaszívja magába a vizeket, igen lassú folyással (megy) délre Szalók és Abád falvak felé, aztán egy görbe kanyarral keletről nyugatra Kisköre felé, Tiszanána falut is ebbe a kanyarba zárja, és ismét arra fordul, amerről jött, Taskony pusztához, elhagyva erről az oldalról Szalókot, és ott a mélyen fekvő síkság felé kiönti a hullámokat, először szélesen, aztán pedig szorosabban összefogva, a kiáradt vizeket mederbe tereli, amit Kakatnak neveznek], innen pedig ismét ide-oda ingadozva és mindenütt kiöntéseket [állóvizeket] hagyva, előbb Bura, azután Roff falut mossa. Ott (valamivel) lejjebb eléri és keresztezi [az összefogott csónakokból álló] debreceni utat, amely a vízfolyást akadályozza. Aztán hosszas kanyargással megy tovább Kőtelek és Tiszabő közt, [és ott a másik oldalról öbölbe kanyarodik ismét, és majd ott Kettőshalmon túl] délre Fegyvernek és Szakállos puszta felé, és ahol Balla falut érinti [övezi], újra nyugatra fordul és [itt Püspökit], emitt a körűi területet öntözve ismét kibocsát egy ágat Szentiván [egy nevezetes ágat Szentistván falva, magyarul Szentistvány] felé, amit a magyarok Mélyérnek neveznek járhatatlan mélysége 37