Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)
KÜLÖNÖS RÉSZ - I. szakasz A járásokról - I. rész Heves vármegye felosztásáról - Eger
harmadik a Szent Péter, és ezeket mindet saját prépostság ékesítette, ott volt a főpap lakhelye is, és igen sok papé, s a konklávé (= káptalan) más jeles tagjaié. 3. §. A dolgok ilyen állása vagy az ékességben való ilyen növekedés mellett várunkat lassan egészen IV. Béla idejéig vagy gyarapították, vagy megőrizték. De amikor e király szerencsétlen korszakához érkezett, hasonló balszerencsével, mint az ország többi városa, sőt szinte az összes többi előtt (Eger is) elszenvedte a tatárok zsarnokságát. Hiszen ez az iszonyú nép végigözönlött szerte Magyarországon, és tüzzel-vassal mindent elpusztított. Köztük Egert különösen /:vö. Bonfini VIII. könyv. II. dekád 195. fólió:/, (hisz) miután elfoglalták, felgyújtották és lerombolták, siralmas pusztulásra jutott. Csaknem abban az időben, mikor a tűzvész tombolt, Benedek váradi püspök sereggel sietett a királyhoz, hogy megvédje. Mikor megtudta, hogy Egert a lángok (martalékául) vetették, és (megértette), ideje, hogy segítségére siessen - (eredeti tervét) hibásra változtatva - azonnal arra fordult, s telve reménnyel és bizalommal, hogy talán (éppen) azokat fogja elűzni, akik Egert elpusztították, nem különben, mint akiket kevéssel ezelőtt levágott. De azok (a tatárok) jóval kevesebben (voltak), és amikor már nem tudtak sem küzdeni ellenük, sem menekülve elillanni, bizony menekülést színleltek, de nyomban megálltak mégis, ruhákat töltöttek meg és tömtek ki, azokat emberekhez vagy katonákhoz hasonlóan lóra ültették, ők maguk pedig a síkságon a püspökre várva a katonabábukat a hegy lábához küldték, és mielőtt csatát kezdtek volna a magyarokkal, azonnal azt a látszatot keltették, hogy a lassan vezetett színlelt csatasorral segédcsapat érkezik; eközben a magyarok odaértek, és mindkét részről nagy dühvel csaptak össze, s mindkét részről igen keményen harcoltak, de a tatárok menekülést színlelve a hegy felé rohantak, ahol a cselük volt, s mikor közel voltak azok a szalmakatonák, hátulról csatlakoztak hozzájuk (a valódiak), és mintegy visszatérve szembefordultak a mieinkkel, akik üldözték őket. Volt ebben a csatában a püspökkel egy Bochus nevű bátor és elszánt férfi, aki, mikor látta ezeket nagyobb számban visszafordulni, csapdát sejtett és övéivel együtt futásnak eredt. Azok (a tatárok) hátul megindultak, és a mieink hátában maradva ütöttek, vágtak, döftek, s kicsin múlott, hogy nem került a kegyetlenkedők keze közé maga a püspök is. 4. §. Egyébként a tűzben így elpusztult egri vár sokáig lakók nélkül, romokban maradt. Ámbár felégetése után három évvel felszabadult a tatárok dühe és támadásai alól, és a barbároknak az országból való kivonulása utáni hat éves háború nélküli időszakban valamelyest újjá lehetett építeni, de kitört ismét a kun háború, és ez részint akadályozta, részint pusztította (az épülő várat), III. László és III. András idejében igen sok, száznégy évig gondviselés nélkül, undok szennyben maradt." 2 11 2 A vár tatárjárás előtti meglétére nincs határozott bizonyíték. 149
