Bertha József: Eger piackörzete a XVIII. század első felében - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 7. (Eger, 2001)
Bevezető és előzetes értékelés - Sertés
31 Sertés Az Eger piackörzetét érintő területeken a XVIII. század első felében négy házisertés-fajtát tenyésztettek. A Balatontól északra élt a nagyhírű bakonyi disznó, mely környékünkön a Bükk és Mátra vidékén is elterjedt. Az Alföld nagy részén a magyar zsírdisznót, míg a Felső-Tisza lápos, mocsaras berkeiben a réti disznót tartottak. Ezen a környéken tenyészett legnagyobb hússertésünk, az ősmagyar szalontai fajta is. 1 8 Nagy valószínűséggel e négy fajtából kerültek ki az Egerbe lábon hajtott vagy a szekereken érkező jószágok is. Sajnos a sertés kereskedelmének vizsgálatát nehezíti az a tény, hogy az állatokat kétféle módon is szállították: szekéren, illetve lábon hajtva, s az utóbbi esetben darabszámra vámolták. Az összevonás szinte lehetetlen, mert csak becsülni lehet a szekéren szállított állatok darabszámát. Nehezíti a dolgot az is, hogy a különböző fajták méretre is jelentősen eltértek egymástól. 891 szekérnyi és 1866 darab sertéssel jelentkezik a számadásokban az a 113 község, amely szekéren vagy lábon hajtotta eladásra szánt disznóját az egri piacra. Az éves átlagokhoz viszonyítva kiugróan jelentős Abony (37 szekér és 20 darab), Besenyő (30 szekér és 56 darab), Debrecen (155 darab), Kövesd (78 szekér, 31 darab), Szemere (88 szekér és 40 darab), Terpes (31 szekér és 50 darab). A 9. táblázat egyértelműen arra - a nem túl meglepő - tényre utal, hogy az elvétve előforduló más hónapok mellett október, november, december és január volt a sertésszállítás szezonidőszaka. Sokkal inkább figyelmet érdemel az éves összmennyiségek alakulása. A járványos időszak a sertések felhozatalára természetesen szintén negatívan hatott, de ezeknek a húsellátásban - a szarvasmarha mellett - alapvető fontosságú vágóállatoknak a piaci jelenléte az 1740-es évek közepétől sem vett nagyobb lendületet. Az élőállatok közül pestis utáni helyreállítási trend viszonylag még a bárányoknál tűnik a legkedvezőbbnek, de ott sem éri el azt a fokot, amit a növényi élelmiszerek mutattak (lásd: búza). I 8HANKÓB. 1954. 79.
