Bertha József: Eger piackörzete a XVIII. század első felében - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 7. (Eger, 2001)

Bevezető és előzetes értékelés - Búza

21 Hónap Szekér Szezonindex (%) Összesen 535,8 Átlag 44,65 100 Jobb és szemléletesebb képet kapunk a szekérszám alakulásáról és az idényszerű hullám jelenlétéről, ha az értékeket grafikusan ábrázoljuk. (2. ábra.) Itt az egyes hónapok értékei egymás után következnek az x tengelyen. A rá vetített évi átlagok pedig, elsimítva az éven belüli hullámzást, megmutatják az egyes évek egymáshoz viszonyított mennyiségi eltolódását. Az esztendős változást az oszlopdiagram, a havi ingadozást a grafikon érzékelteti. A szezonindexből és a grafikonból egyaránt megállapíthatjuk, hogy az évek során rendszeresen májusjúniusban és november-decemberben hozták be az évi búzamennyiség tetemes hányadát. 2. ábra Búzás szekerek havi átlagszáma Egerben 1735-1744 1735 1736 1737 1738 1739 1740 1741 1742 1743 1744 200 180 2 160 -55 140 w 120 í 100 S 80 í 60 <B 40 20 0 in CD 00 Ol o TCM CO Tf CO co co CO CO Tf Tf r-rrT— T— y— T— T— 1— i— T— T— i— Az évi átlagok jelzik a pestises évek okozta visszaesést. Az utána következő fellendülés erősségét az mutatja, hogy 1746-ban 74, 1747-ben 85, 1748-ban 89, 1749-ben 77 az átlagos havi szekérszám. Ha ezeket az adatokat összevetjük az oszlopdiagramokkal illusztrált éves átlagokkal, akkor kiderül, hogy 1746-tól tartósan sikerült meghaladni az 1735-36. évi szintet. Ugyancsak a búza vizsgálata ad támpontot arra az előfeltevésre is, hogy Eger piaca összekötő kapocs volt a Felvidék iparcikkei és az Alföld mezőgazdasági termései számára. Elsősorban a búza behozatalának mennyisége utal erre, ugyanis ekkora volumenre magának a város lakosságának nem lehetett szüksége. Még akkor sem, ha az egri szántóterület kétségtelen hiányát figyelembe vesszük.