Bertha József: Eger piackörzete a XVIII. század első felében - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 7. (Eger, 2001)

Bevezető és előzetes értékelés - A források adatszolgáltatása

14 feladatát, s ez két részre osztható. Az első pontok tanúsága szerint a városházán ő látja el a városházi és törvényszéki szolga teendőit. Feladatait nap mint nap a bíró határozza meg, de általában az ő kötelessége a törvényes megintések és idézések végrehajtása, a városháza tisztán tartása, tanácsülés esetén az értesítések széthordása s a gyűlés ideje alatt ajtónállóként a rendfenntartás. A másik szerepköréhez tartozik a város boltjainak, kocsmáinak, mészárszékeinek és a zsemlyesütőknek a legalább havi egyszeri, a külső kereskedők, piacolók mindennapos ellenőrzése. A piacra érkező, áruval megrakott szekerektől a rendtartás szerint 10 dénár vámot szedett, míg a lábon hajtott jószágok után darabonként 2 dénárt. Az állandó piaci „kufaroktul" a helypénzt szombatonként szedte be. Ellenőrizte az árakat, az áru minőségét és a hiteles mértékek alkalmazását. A magisztrátus tiltotta, hogy „az város ucczáján vagyis házaknál" bármit áruba bocsássanak, egyes különleges termékek (fűszerfélék, üvegáru, képek) behozatalát pedig fokozott figyelemmel kellett ellenőrizni a piacbírónak. Az instrukció szerint az egri lakosok „semmi nemű árujuktól pénzt nem adnak", az ő termékeik tehát nem tükröződhetnek az itt közlésre kerülő forrásanyagban. A város piackörzetéről kialakítható képet ez egyáltalán nem • 14 zavarja. A források adatszolgáltatása Eger piacának számadásai 1722-től 1735-ig hiányosan, 1735-től 1749-ig pedig folyamatosan megvannak. Hangsúlyozni kell jelentőségét, mivel egyedülálló gazdaságtörténeti kútfő. Naponként közli azoknak a településeknek a nevét, ahonnan az árusok jöttek és azt az árufajtát, amivel a piacon megjelentek. Szépséghibája, hogy a felhozott termékeknek csak a szekérszámát adja meg, s így más mértékegységgel azok mennyiségét felmérni nem tudhatjuk. A falvak felsorolásából viszont szépen kirajzolódik Eger vásárkörzetének a térképe, amely dél felé Kiskunfélegyházáig, északon pedig a Bártfáig kelet-nyugati irányban Debrecenen, illetve Komáromon is túl húzódó területet ölel fel. Nem mellékes szempont az sem, hogy a piacra vitt termények alapján képet kaphatunk az Egert környező falvak mezőgazdasági termeléséről. Megmutatja továbbá azt is, hogy mely településeken találhatók piacképes ipari tevékenységet folytató mesteremberek. A számadások alapján összeállított táblázatokból az is kitűnik, hogy az 1738 és 1744 közötti időszakban a felhozatalban erős visszaesés mutatkozik, amelynek valószínű oka az országban pusztító pestis volt (1. ábra). Az Al-Dunánál folyó török elleni háború következtében 1738-ban behurcolt járvány továbbterjedésének meggátlására betiltották a kereskedők szabad járás-kelését és a vásárok tartását. 1

4 HML V-l/b/22. N°'B. XV/b 44. - Az instrukció szövegét a bevezető tanulmány után, a Függelékben közöljük.