Dézsmajegyzékek – Heves- és Külső-Szolnok vármegye 1549 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 3. (Eger, 1988)
Gabona és méhdézsma - Jegyzetek
- 49 39) 40) 41) 42) <•3) 44) 45) 46) 4?) 48) 49) 5o) 51) 52) 53) Csak a gabonadézsmákat adták össze, minthogy azokat Tárkányban nem szedtek — de éppen annyira eltérően, mint Felnémet summázatánál jeleztem (31) jegyzet). A quarta többi összetevőjére lásd a Táxkány utáni summázást! — A felnémeti plébános mindenesetre megkapta a dézsma tényleges negyedrészét, együttesen az általa összeírt 3 helységből. Nem használom a mai Felsőtárkény nevet, mert a középkori Fel(ső)tárkány ez időre elp8sztult, de nem ad támpontot a dézsmajegyzék arra sem, hogy Al- vagy Alsótárkánynak merjem határozottan nevezni. — Gabonaösszeírása a falunak ebben az évben egyáltalán nem készült, sőt méh- és sertésjegyzékét, ill. végösszegzését is áthúzták utólag, 1548-ban összeírt gabonadézsmáit azzal a megjegyzéssel húzták át, hogy azok a helybeli uradalmi gazdatiszteket illetik. (Lásd: Pézsmajegyzékek, 154 8, 18-19. p., ill. a 2o) jegyzet az 51. oldalon.) Talán most is ez a magyarázat. A név előbukkan az Eger belvárosi szőlőtermelők között (borjegyzék, 34. sz.), de korántsem biztos a két személy azonossága. Ide foglalom azt a végösszegzést is, amelyet Felnémet és Cegléd együttes és teljes summázása után Tárkányról külön és ismételten leírt a decimátor. A "porcus" helyett itt "porcellus" olvasható a szövegben. Valójában csak a sertés- és méhtizedeké. A gabonát lásd Tárkány jegyzéke előtt! Ti. 22 dénár méhraj- és 85 dénár malactized váltságösszege. Bizonyára a természetben szedett méhrajokra vonatkozik, mert a malactízed quartáját a tárkányi begyűjtésből adták ki. "Decimátor honorabilis Magister Blasius Plebanus de eodem", — Utána a címlapon erőteljesen törölt, így olvashatatlan szöveg nyomai, A névváltozatok az extraneus tizedek külön lajstromozásából adódnak, A falu lakosainak külbirtokai egy kivétellel Pusztaszikszó ( Zikzo deserta ) határában feküdtek, melynek nem is készült egyetlen egységes összeírása, hanem a makiáriak birtokaiból származó gabonadézsmákat Maklár jegyzéke után csatolták. A másik - és számosabb - Szikszón extraneus csoport pedig Nagytályán lakott; tizedeiket szintén saját településük jegyzékét követően regisztrálták. Emiatt Pusztaszikszónak nem érdemes közölni külön e két rész-összeírását; a határából származó gabonatizedek az illető makiári (és nagytályai) adózóknál, +._jelltl megkülönböztetve kaptak helyet táblázatos közlésünkben. — A fent említett egyetlen makiári kivétel Joannes Nagh volt, akinek nem Pusztaszikszón, hanem Mezőkövesden termett tizedköteles gabonája (132. sorszám alatt Makiáron). Ketten szerepelnek e néven mind a gabona- (2, és 46. sz.), mind a borjegyzéken (39. és 126. sz.). Azonos személynek venni őket nincs alapom, hiszen mindkettejüknek volt bora-gabonája, de inkább nehézséget okoz a szikszói pusztán is birtokos J. Poch valamelyikükkel történő azonosítása. Egyszerűen a sorrendiség okáji a 2. sorszámú háztartásfő tizedéhez adtam hozzá a pusztaszikszói 42 kévét, s így került statisztikai értékelésre is. A borjegyzéken J, Peche olvasható; talán, ha elírás, egyazon személy. Bár ennek ellene mond több Peche vezetéknév, s így akár aféle családi kapcsolatra (apa, fiú, testvér stb.) is gondolhatunk, amilyeneket felnéraeti példákon szemléltettem a 18) jegyzetben. Utóbb, a 71. sorszámnál regisztráltak hasonló nevű tizedfizetőt; nem bizonyítható azonosságuk,külön személyként számoltunk velük. A borjegyzéken három esetben is "Doha" betűzhető ki "Dowa" helyett (19.. 22. és 87. sorszámnál). Egységes írásmódbeli eltérésről lévén szó, kétségkívül azonosaknak vehetők ezekkel a gabonatermelőkkel, annál is inkább, mert a keresztnevek kölcsönösen megfelelnek egymásnak.
