Dézsmajegyzékek – Heves- és Külső-Szolnok vármegye 1549 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 3. (Eger, 1988)

Bordézsma - Jegyzetek

•- 284 Abasáron Laurer.ciua Chonakos és Caspar us Bodo (58. és 59- sz.) nevéhez egyaránt társíthat- az 5,5 gyöngyösi köböl tizedbor. Én az előbbi, jelentősebb termelőhöz írtam hozzá. Az 5) jegyzet példáihoz lehetne hasonlítani, mert a török defter 3 "Mihál pap"-ot ismertet. Különös viszont az alább következő idegen szőlőművelők között "Michael presbiter" ismételt felbukkanása — az odasorolás téves lenne? Azon nem érdemes csodálkozni, hogy a bor-monokultúra felé hajló, a szomszédos szőlőhegyeken is terjeszkedő gyöngyösi polgárság kevés teret hagyott a máshol lakó szőlősgazdáknak. Érdekes viszont, hogy az itt szereplő extraneusok közül mindössze kettő származási helyét sikerült úgy-ahogy (részben a szandzsákösszeírás segítségével) rekonstruálni. Lehetne éppen gyöngyössolymosi illetőségű is, mivel ott is adott dézsmát, minthogy azonban nem vette fel ottani lakosnak a török defterdár, alighanem az abasári "Franciscus Hechedy"-vel azonosítható (mindkettő). Elnevezéseiket meghagytam a latin genitivus alakban és a conscriptio írásmódjában. Csak a rövidítéseket oldottam fel. A solymosi szőlőtermelő társulatot is a gyöngyösi mészárosok közösségének gondolom. — Habár Gyöngyös határában nem volt tizedköteles szőleje, csak a solymosi "Thoka" promontóriumon, az öszszefüggés miatt ide sorolom a confratornitasok rektorának tízedét is. Az előző jegyzetben említetthez hasonlóan a solymosi, sőt a kevesebb püspöki confraternitások is valószínűleg gyöngyösi központúak, ezért ide számítottam tizedeiket. Abasáron "homines de Gewngewz", Gyöngyöstarjánban "forenses de Gyengyes" kitéttlek nyomán kétségtelen a lakóhelyük, Gyöngyöspüspökí, Gyöngyössolymos és Pata jegyzékei viszont nem ilyen egyértelműek. Az előbbi két helységben semmilyen módon nem jelezték kik az extraneusok, Gyöngyöspatán a "forenses" megjegyzést nem követi lokalizálásuk. Gyöngyösi lakosoknak azért mertem minősíteni őket, mert a hatvani szandzsák többször idézett összeírása nem tartja őket helybelieknek, továbbá: a districtus többi településének névanyagából csak Gyöngyöspa'án, Szűcsiben és Fancsalon találtam l-l azonosítható személyt (44., 3-, ül. 9- sorszámoknál), miközben Gyöngyös dézsmajegyzékeinek vagy/és defterének személyneveivel nagyrészt összecsengenek. (Olykor a török összeírás nem is egyet ismer ezeken a neveken; ilyenek pl. itt a 339., 45?,, 474,, 527., 533., 563., 576. sz. adófizetők.) — Lásd még a 4o) és 52) jegyzeteket! A hatvani siandzsákdefter 5 ilyen nevű gyöngyösi adózót is ismer. A város dézsmanévsoraiban elő sem fordul, találtunk viszont l-l abasári és gyöngyössolymosi és 2 gyöngyöspüspöki tizedfizetőt, akik Gyöngyös lakosai. Önkényesen az abasári embert az egyik, a solymosit a másik gyöngyöspüspöki gazdával azonosítottam — de tucatnyi a lehetséges megoldások száma. "Nulle habet" megjegyzés szerint nem volt dézsmálható bora. A Gyöngyöstarjánban szőlőbirtokos gyöngyösiek között Ács Jánosné nevét keresztnévvel írták, Püspökiben viszont csak "Relíeta Achne" olvasható. Az utóbbi azonosítása azért problematikus, mert Gyöngyös gabonajegyzékének 37. sorszámánál "R. Aich Galne" szerepel, a defter pedig nem vette fel az özvegyeket. Kétségbevonhatatlan megoldást így nem találhatunk; én a két extraneus szőlőbirtokos özvegy azonosságát feltételeztem, mivel közöttük előfordulnak jelentős bortermelők. A Gyöngyössolymos határában birtokos Szabó Balázs egyformán lehetett gyöngyösi avagy gyöngyöspüspöki illetőségű a defter névsorai alapján (Gyöngyöstarjánban a "forenses de Gyengyes" kitétel nem hagy kétséget). A települések expanzivitását. figyelembe véve azonban inkább tarthatjuk őt is sz oppidum lakosának. —Vő. Gyöngyöspüspöki borjegyzékének 2. sz. tizedfizetőjével! Kis Pál Gyöngyös és Gyöngyössolymos török adójegyzékén egyaránt ismert név (vö. Gyöngyössolymos borjegyzéke 15. sz.). Az előző jegyzetbeli indokláshoz hasonló alapon a gyöngyöspüspöki extraneus birtokost inkább vélhetjük gyöngyösinek. Gyöngyös defterében csak egy Kis Péter szerepel. A solymosi dézsmajegyzék viszont kétszer jegyezte fel nevét-tizedét, anélkül, hogy az ottani török névsorból ismert lehetne, A hordóméretek arra engednek következtetni, hogy egyazon gyöngyösi személyről van szó, ezért adtam össze a két dézsmatételt. — Hasonló eset fordul elő Valentinus Debrej-nél (500. sz,).