Németh Gábor: Gyöngyösi testamentumok és fassiólevelek 1642–1710 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 1. (Eger, 1991)
Gyöngyösi armalisták
portiot Nagy Páál Jánostul, ugyan az mi jobbágyunktul és az házát is megcserélvén ugyanazon Nagy Pál Jánosnak..", melyet ha "eladná, amint most maga adózással tartozik, az szerint successori is tartozzanak a rendelt adózással." - írja a cserét jóváhagyó levelében a nevezett jobbágy földesasszonya, Eszterházy Pál özvegye, Viczai Éva. (7. sz.) A nemesi jogállást természetesen igyekeztek felhasználni az adózástól és a mezővárosi terhektől való szabadulásra. A bortermelő armalistákat különösen a dézsmafizetés érintette érzékenyen. A XVII. század első felében a szőlővidékek armalistái több helyen megpróbálták megtagadni a dézsmát. A Patára, Pásztóra és Gyöngyösre kiküldött dézsmásoknak adott utasításában 1606-ban Bocskai inspektora külön hangsúlyozta, hogy a bíráktól tudakozzák meg a helybeliek és a vidékiek szőlőit, "mert minden rendbeli emberek az kiknek nem saiat földeken vagyon szölöjök, tartoznak az dézma fizetéssel", még ha nemesek lennének is. Ugyanis vannak olyanok, akik jobbágy szőlőjét művelik, vagy a jobbágy termését megveszik és abból megtagadják a dézsmát. Az 1613:4 tc. többek között az armalista nemesek dézsmakötelességét mondta ki nyomatékosan, mégis a XVII. század első felében az abaúji és zempléni szőlővidékeken rendszeres volt a mezővárosi kisnemesek dézsmamegtagadása. 1 7 A hódoltságban vagy annak peremvidékén élő nemeseket - mint azt az idézett dicális összeírásokból is láttuk - a XVII. század folyamán taxafizetésre kötelezték. Gyöngyös 1659-es földesúri rendtartása alapján a taxafizető nemesek mentesek voltak a portaszámfelvetés alól. Ez érzékenyen érintette a város jobbágylakosságát, amely 1661-ben a betelepülő armalistákra hivatkozva Gyöngyös portaszámának leszállítását kérte. Az armalisták természetesen török részre is adóval tartoztak.l 8 A közterhek alól magukat kivonó és a mezővárosok kárára előjogaikkal élni akaró nemesek az oppidumok legégetőbb társadalmi problémáját jelentették. Gönc a nagyszámú betelepülő nemes miatt már 1588-ban a királyhoz folyamodott azért a kiváltságért, hogy nemesek ne vehessenek házat az oppidumban, akik pedig már ingatlannal rendelkeznek, azokat ne lehessen az adózás alól mentesítem. Hasonló panaszok ismeretesek Rozsnyóról, Rimaszombatról, Miskolcról vagy Sajószentpéterről. Sárospatak 1572-ben nyert privilégiumlevele szerint a bírónak alárendelt nemesek csak háztulajdon és a közterhekben való részesedés esetén árusíthatták ki borukat. A bor értékesítéséről hasonlóan rendelkezett Sátoraljaújhely 1631-es urbáriuma. 1 9 Az 1659-ben megalkotott földesúri rendtartás a gyöngyösi nemeseket a bírónak rendelte alá. A Szt. György napi (április 24.) bíróválasztáson a nemesség és a jobbágylakosságot összefogó "község" együttesen választott. A megválasztott személy nemesi jogállására hivatkozva sem utasíthatta vissza a bírói tisztséget. A város élén álló bíró és másodbíró közül az egyik általában nemesi származású volt. 2 0 Mint a portaszám leszállítása ügyében benyújtott kérelem bizonyítja, Gyöngyösön is jelentős armalista betelepüléssel kell számolnunk. Gyöngyös a XVII. század elején őrizte a szabad költözés jogát. A betelepülést, különösen ha a királyi országrészről történt, a török hatóságok is engedélyezték. A budai pasának a felekezeti villongások ügyében 1616-ban kibocsátott rendelete szerint a beköltöző rája három évig mentes volt a tized, dzsizje és egyéb terhek alól. Az elpusztult falvak lakóinak betelepedése következtében a "tizenötéves háború" sem okozott visszaesést a lakosságszámban.2l 7
