Németh Gábor: Gyöngyösi testamentumok és fassiólevelek 1642–1710 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 1. (Eger, 1991)

Testamentumok és fassiók

pásztorok, nemes végrendelete esetében a megyei esküdtek és szolgabírák közül kerültek ki. A jelenlévők száma általában 5-7 fő volt. (pl. 2., 9., 21. sz.) Borbély Mihály és felesége tekintélyes nemes személyek lévén, végakaratukat a megye gyöngyösi gyűlésén hitelesítették. (33., 34. sz.) Nádudvariné testamentumában a tanúk sorában "nobilis persona" számára tartottak fenn helyet. (48. sz.) A végrendelkezők maguk többnyire alá sem írták testamentumukat, többségük szóbeli dispositio volt. Erre az "élő nyelvel", élő nyelvével tett végrendelet kifejezés utal. (44., 51. sz.) Bakai Tott János szóban elhangzott végrendeletét emlékezet okáért a protocollumba jegyezték be. (20. sz.) Az örökösök részére az így megőrzött testamentumról újabb példányt állíthattak ki, mint pl. a Nagy Jakabéról, "melly volt Timár Miklósnak írva". (27. sz.) A végrendeletek bevezető részében a végrendelkező személyének és a végrendelkezés körülményeinek leírása található. Az egyes szám első személyben megszólaló személy utalhat jogállására, mint azt nem kis öntudattal Borbély Mihály tette: "Én Gyöngyös várossában lakos Heder, alias Borbély Mihály (úgymint szabad nemes ember)". (33. sz.) Ezt a földi élet mulandóságára való hivatkozással a lélek Istennek és a test földnek való ajánlása követ. E vallásos szellemben fogant gondolatok szinte szóról szóra ismétlődnek minden testamentumban. Egyéni moralizáló hangot ütött meg Kozári Péter vagy Szentmiklósi Szabó Mihály, az utóbbi ótestamentumi alakokra hivatkozott. Deli Mihályné az eredendő bűnt emlegette. A többség betegágyában rendelkezett. Elmaradhatatlan a szabad akaratra és ép elmeállapotra történő hivatkozás: "eszem és elmém helyén levén, szabad akaratom szerint..." (5., 32., 47. sz.) A disponáló rész előtt jó kálvinistákhoz méltóan kivétel nélkül az Isten által földi sáfárságukra bízott javakról tettek említést. Talán legszebben Nagy Jakab fogalmazta meg: "Az én kicsin javaimról penig, mellyet Isten ő Felsége tutorságom alá sáfárul kezembe bizott, azokrul teszek illyen dispositiot". (27. sz.) Olykor a prózai valóságra is történik utalás. Kotman Szabó István azért készített testamentumot, mert - mint írja - "holtom után minden pert és patvart azokrul elhárítanék", vagy Palla Mátyás, aki "mindenek ellenmondása ellen" disponált. (4., 30. sz.) Az eklézsia a vitás ügyekben ítélkezett is. 1683-ban a prokurátort és az esküdteket kérték fel az Eötvösi Szabó György felesége és árvái "között való causasoknak decisiójára, s testamentom szerint való egymás között való elosztására". Két esztendő múltán még mindig nem oldódott meg az ügy, ekkor "az testamentum avagy országunk törvénye szerént" végre megegyezésre bírták az atyafiakat. (43. sz.) A testamentumokból és fassiókból az országos, azaz a nemesi szokásjog ismerete bontakozik ki.67 A testamentumok különbséget tesznek ingó és ingatlan, szerzett (acquisitus) és öröklött (aviticus) javak között. A kettő öröklés tekintetében eltérő bánásmód alá esett. Palla Mátyás 1645-ben "ezen kicsin keresményem és attyámról leszállott kis jószágocskámról", Püspöki Szabó Mihályné, Borbála asszony 1679-ben "kicsiny keresett" javairól rendelkezett. (4., 44. sz.) A nagyobb értéket képviselő ingóságoknál szintén számon tartották azok eredetét. Kozári Péter ötvöstárgyai között apjától maradott, azaz öröklött pohár is volt. (5. sz.) Ha az ingóságokat a végrendelet nem sorolta fel tételesen, akkor inventáriumot készítettek. (9., 16., 36., 39. sz.) Szerző Katalin inventáriumában külön csoportosították az aviticus és acquisitus bonumokat. 18