Németh Gábor: Gyöngyösi testamentumok és fassiólevelek 1642–1710 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 1. (Eger, 1991)
Testamentumok és fassiók
Testamentumok és fassiók A törökök a XVI. században élénk figyelemmel kísérték a hódoltságbeli hagyatéki ügyeket és az adásvételeket. Gyöngyös, Miskolc, Rimaszombat lakói hagyatéki megváltást fizettek a török hatóságoknak, a debreceniek ezt átalányösszegben váltották meg. A források alapján a török hatóságok a végrendeletekben az egyházakra hagyott ingatlanok birtoklásáról igazoló iratokat állítottak ki. Gyöngyös levéltárában szép számmal maradtak fenn a hagyatéki illetékek befizetését tanúsító török oklevelek. A török szokásjog alapján hagyatéki eljárást és osztályt akkor tettek, ha az örökösök között kiskorú volt vagy ha nagykorú örökösök bármelyike hagyatéki eljárást kért. Az ilyenkor szokásos illeték értékét limitálták, mégis a gyöngyösiek panaszai szerint 1575-ben és az 1660-as és 1680-as években erőszakos hagyatéki osztályokkal zaklatták őket. 6 3 A török hatalom hódoltságbeli visszaszorulásával párhuzamosan az adásvételeknél és a végrendeleteknél mind kevesebb jelét látjuk a török hatóságok beavatkozásának. Poroszló Pál még a török előtt intézte malomügyeit. A XVII. századi adásvételeket - különösen, ha nemes személy is részt vett az ügyben - a hódolt szolgabíró és esküdtek tanúskodásával bonyolították le. Erre az itt közreadott iratok szolgáltatják a legjobb példát. A testamentumok és fassiók egyaránt kialakult formai és tartalmi jegyeket tükröznek, amelyeknek kellékeit az országos szokásjog és a helyben meggyökeresedett gyakorlat szabályozta. 6 4 Végrendelkezés dolgában az 1655:46 tc. és a XVII. századi országgyűlési végzések a birtoktalan nemeseket a városi hatóságok elé utalták. Gyöngyösön és általában a mezővárosokban szabad végrendelkezési joggal bírt a nem nemes lakosság is. A testamentumokkal kapcsolatos hivatalos teendőket mindenütt a magisztrátus látta el. Az "ötváros" szokását követő Göncön a XVII. században a tanács által kirendelt testamentumhallgatók működtek. A mezővárosi polgárok kereskedelmi és pénzügyleteire való tekintettel itt a végrendeletet csak abban az esetben ismerték el érvényesnek, ha az adósságokról is intézkedett. Arra Gyöngyösön is találunk példát, hogy az adósságokat az örökösre testálták vagy a pénzügyleteknek utána nyomozott az eklézsia. (27., 30. sz.) Debrecenben a végrendelet készítését, ellenőrzését és végrehajtását a tanács gyakorolta, másként nem fogadták el hitelesnek a testamentumot. A hegyaljai szokásjog akkor tartotta kifogástalannak a testamentumot, ha a nótárius és három tanácsbeli személy előtt készült és a város pecsétjével látták el. A XVIII. századra nagyobb "fide dignitás" miatt nemes ember jelenlétét is szükségesnek tartották.^ A gyöngyösi testamentumok többsége közvégrendelet, ez esetben a református eklézsia töltötte be a városi magisztrátus szerepét. Erre a testamentumok végén a corroboratiós formula és az abban felsorolt tanúk nevei utalnak. Általában őket is testamentumhallgatóknak titulálták. Többnyire aláírásukkal és pecsétjükkel hitelesítették a végrendeletet. Az egyháznak tudomásunk szerint a század közepéig nem volt saját pecsétje, azonban az eklézsia pecsétjének elkészülte után is folytatták a korábbi megpecsételési gyakorlatot. 6 6 A testamentum hallgatói az eklézsia elöljárói, a lelki17
