Németh Gábor: Gyöngyösi testamentumok és fassiólevelek 1642–1710 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 1. (Eger, 1991)
Kalmárok, kézművesek, szőlőművelők
helvét szabó céh.48 Ennek tagja lehetett Koós Szabó István, aki 1682-ben a mendikáns diákoknak egy vég abát hagyott, ami elég sok ahhoz, hogy egy szabó megmaradt készletéből származzék. (38. sz.) Vári István valószínűleg azonos az egyház irataiban szereplő Vári Szabó Istvánnal, aki végrendeletében aba és salavárdi nadrágot említ adósságként. (50. sz.) Csizmadia Andrásnak szőlőcskéjén kívül szinte minden vagyona a ládafiában őrzött 30 forint ára szattyánbőr volt. (26. sz.) A XVII. századi testamentumok alapján a gyöngyösi gazdaságokat vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a tisztes középszinten élők általában egy-két szőlővel rendelkeztek. A XVI. századhoz hasonlóan sok gyöngyösi művelt extraneus szőlőt a szomszédos Solymoson és Püspökiben, gyakran tesznek említést szőlészeti eszközökről. Szinte minden jobbmódú kálvinista kötelességének érezte, hogy végrendeletében egy szőlőt egyházára hagyjon, amit azután az eklézsia újra kiárusított. (21., 23., 24., 29., 38., 41., 42., 45., 46., 49. sz.) A szőlőadásvételek - ugyan a malombefektetéseknél szerényebb tőkével - a szőlőművelés gazdasági pezsdítő hatását bizonyítják. Egy-egy parcella megszerzésének szokott eszköze az adásvétel mellett a zálog és a csere volt. Például Gardi Pál egyik szőlőfassiójában a református egyházzal lebonyolított cseréről tesz emh'tést. A testamentumokból olykor következtethetünk a termelt bormennyiségre. Belöki Judit borterméséből 8 köböl borról disponált (kb. 1 hl) (39. sz.), Szentmiklósi Szabó Mihály - neki egyébként malma is volt - szőlészeti edényei űrtartalma alapján két szőlőjéből elég nagy termésre számított. A végrendeletben 24 köböl körüli bormennyiséget említ. (47. sz.) Eötvösi Szabó György két szőlőjéből a szőlőmunkákra előkészített három 20 köblös átalag alapján kb. 7 hl termésre számíthatott. Volt 28 köböl máslása is. (43. sz.) Vári Istvánnak 1685-ben 60 köbölnyi bora volt (kb. 7,5 hl), ennek árából szándékozott fedezni mintegy 60 forintos adósságát. 49 (50. sz.) Demeter István saját szőlőtermésén kívül (47 köböl bor, 2 hordó máslás) eladás céljaira Kis Pál urammal társulva vásárolt bort, amit, mint arra az "Isten árossát hozván a boroknak" kifejezés utal, helyben szándékoztak értékesíteni. Árából némi "superfluitás", azaz haszon reményében 122 forint adósságot akart törleszteni. (52. sz.) Az eladott borból származó jövedelemre másutt is utaltak, (pl. 9. sz.) A század utolsó harmadában fokozódó pénzszűke miatt az eklézsiától megvásárolt szőlők árát borban törlesztették. A gazdálkodás jellegét tekintve a többségnél vegyes gazdaságot találunk, tehát a szőlőművelés mellett szántóműveléssel és állattartással is foglalkoztak. A mezőváros kertszerűen művelt határa meglehetősen szűk volt. Egy 1689-ben hozott statutum szerint a város határában a helyiek élelmezésére elegendő gabona nem terem, ezért az alföldi városokból Gyöngyösre járnak gabonát eladni. Valószínűleg a helyszűke miatt tilalmazták 1674-ben újabb kertek kialakítását. 5 0 A földínséget részben a város két pusztája (Encs és Bene), részben pedig az extraneus szántók és rétek birtoklása enyhítette. Szécsi Péternének az encsi és a gyöngyöspüspöki földön összesen 3 szántója, Eötvösi Szabó Györgynek az encsi földön két fertály búzavetése, Nádudvari Istvánnak gyöngyösi szőlője, kertje, Kisrédén 3 rétje, Püspökiben szántója volt. Igásállatai szintén a szántóművelést segítették (3 ökör, 1 ló, 11 tehén). (9., 43., 61. sz.) A testamentumok kevés igásállatot emh'tenek, ezt a döntően szőlőtermesztéssel foglalkozó vidékeken általánosan megfigyelhetjük.51 Nagyobb számú igásállatot külső helyeken tartottak. Nemes Szécsi György kovácsnénak Árokszálláson Ősi Miklósnál 14
