Archívum Supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum - A Heves Megyei Levéltár közleményei, különszám (Eger, 1993)

Csiffáry Gergely: Lenkey János emléke a magyar irodalomban • 57

Lenkey János emléke a magyar irodalomban Régi ismeretek, s újabb adalékok Lenkey János irodalmi utóéletéhez Ha a Lenkey nevet halljuk, önkéntelenül is legtöbbünknek Petőfi sorai jutnak az eszébe: „Koszorút kötöttem / Cserfa-levelekbül / Harmat csillog rajta / Öröm könnyeimbül... / Kinek adnám én azt / Kinek adnám másnak / Mint vitéz Lenkei / Huszárszázadának!" Petőfi verse először 1848. augusztus 20-án jelent meg a Nép Barátja c. újságban. Hatása a közvéleményre és a hivatalra (hadügyminisztérium) elsöprő erejű volt. Petőfi Sándor „Lenkei százada" című verse a legismertebb Lenkeyvel kapcsolatos mű. Az közismert, hogy 1848. május 28-án Galíciában állomásozó 6. Würtemberg magyar huszárezred egyik százada (Lenkey-század) Fiáth Pompeius főhadnaggyal megszökött. A szökött huszárok visszavitelével megbízott Lenkey János a parancsot megszegve nem az állomáshelyére vezette a 130 huszárt, hanem Kőrösmezőn át Máramarosszigetre, ahol felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak. Idehaza Mészáros Lázár hadügyminiszter szerint a Lenkey-huszárok katonaszökevények, akik súlyosan vétkeztek a fegyelem ellen, s a szökésért nem ünneplés jár, hanem szigorú büntetés.

1 A hazatért századot az ország közvéleménye kitörő lelkesedéssel fogadta, Máramaros megye nagy ünneplésben részesítette, a magyar hadügyminisztérium azonban a szökés miatt nehéz helyzetbe került. Mészáros Lázár bizottságot nevezett ki ügyük kivizsgálására. A hadügyminiszter eredeti terve az volt, hogy a 3. számú Ferdinánd főherceg nevét viselő hu1 A Würtemberg-huszárok hazatéréséről részletesen szól: REDVAI István: Huszáraink hazatérése 1848/49-ben. Bp. 1941. 50-60; ROSONCZY Ildikó: Adalékok Lenkey huszárszázadának hzaatéréséhez. Fólia Historica 7. Bp. 1979. 141-163.; ÚRBAN Aladár: Lenkey százada. Élet és Tudomány (1962. 10. sz.) 291-195.; KOVÁSSY Zoltán: Újabb adatok Lenkey János hazatéréséről. Honismeret 1978/2. 38-42. 57