Archívum Supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum - A Heves Megyei Levéltár közleményei, különszám (Eger, 1993)

Bán Péter: A nagybirtok igazgatásának modernizációja Magyarországon a XVII-XVIII. században • 29

járt együtt a modernebb szakismeret követelménye. Juridikus jártasságra a plenipotenciáriuson, a jogügyigazgatón és az ügyvédeken kívül senkinek nem volt szüksége, a földméréshez kellettek alapvető geodéziai ismeretek, és még az orvosláshoz kellett több a köznépi gyógymódok tudásánál. A tulajdonképpeni officiálisoktól modern értelemben vett szakképzettséget, azt igazoló bizonyítványt nem vártak el uraik, hiszen rendszeresen oktató gazdaképző intézetek (Georgikon, magyaróvári főiskola) csak a korszak végén létesültek, s a német Thaer, a magyar Nagyváthy János, Pethe Ferenc példaadó írásai sem terjedtek előbb. Az írásbeliség és az aritmetikai jártasság mint alapkövetelmény viszont már az újkor elejétől terjedt, s ennél alig gondoltak többre a XVIII. században. Az ismeretközvetítés tapasztalati úton, a gyakornoki, írnoki évek során történt, ám a gazdatiszti „inaskodás" nem volt ismeretlen már Zrínyi Miklós vagy Batthyány Ádám köreiben sem. A nagybirtokoshoz való hűség, a megbízhatóság, a vallás - melyek pedig elsőszámú kritériumok voltak - egyenesen középkori örökségnek tekinthetők. Nemeslevelet remélő parasztok, jobb életre vágyó kisnemesek egész sora járta végig a tapasztalatgyűjtés és a tisztviselői rangok fokozatait, de csak kevesen emelkedtek közülük az új típusú, „okszerűbb"-nek mondott gazdálkodás meghonosítói közé. Legkevésbé pedig saját szerzeményű uradalmak új birtokosaivá emelkedve nyílott arra társadalmi esélyük.

30 Az érdektelenség, amely 1800 tájáig lényegileg változatlan maradt az officiálisok professzionális felkészültségével szemben, bizonyára nem a felszínesség megnyilvánulása volt. A birtokegyüttesek jószágigazgatói, az inspektorok, az uradalmak provisorai hasonlóképpen polihisztor irányítók voltak, mint a sáfárok és ispánok a többfalvas districtusoknak vagy sokoldalú termelésű allodiális területeknek az élén. A tisztiszékek csak az 1830-as évektől kezdve jutottak el olyan szakágazati munkamegosztási szintre, hogy ne a feudális jövedelemcsoportok steril elszámolásaival vagy tradicionális jogok érvényesítésével foglalkozzanak, hanem „egyes termelési ágak (birkatenyésztés, gabonatermesztés, takarmánytermelés, erdészet, stb.) problémáira", esetleg egy-egy termelési földrajzi körzet sajátos ügyeire koncentráljanak egy-egy ülésük alkalmával.

31 Láttuk, hogy a számtartó és a pénztárnok a pénzbevételek és kiadások bármelyikéről, a kasznár mindenféle gabonához, a kulcsár akármilyen eredetű és felhasználású borhoz, pincészethez kapcsolható termékféleségről, a konyhasáfár az udvari élelmezés teljes skálájáról tartozott felelősséggel. Az erdőmesterek sokszor nemcsak a szorosan vett erdésze30 A ritka kivételek közül is kiemelkedik Festetich (Ferstetich) Pál, aki a Batthyányak németújvári provisora volt és II. Mátyástól nyert nemesi armálist. (BÁN: A nyugatdunántúli Batthyány-uradalmak... 43-44. p.; FEJES op.cit. 30. p.) 31 SZABAD op.cit. 47-48. p. 39