Archívum Supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum - A Heves Megyei Levéltár közleményei, különszám (Eger, 1993)
Bán Péter: A nagybirtok igazgatásának modernizációja Magyarországon a XVII-XVIII. században • 29
rultak háttérbe, inkább döntéseik kivitelezése lehetett hatékonyabb. Ezt segítette elő a kancelláriák megszervezése is, az iratkezelés szakosodása. 22 A központi, azaz több uradalomra kiterjedő, nyilvánvalóan uniformizációra törekvő birtokkormányzatnak egynémely tisztviselő előképét ugyan tapasztalhattuk XVII. század végi forrásokban, ámde gyökeresen újszerű sajátosság volt a centrális szervek hivatalszerűvé formálódása. Ez a folyamat zajlott le a számvevőnek (rationum exactor) exactoratussá, sőt tovább: censuralis széki üléssé, a perceptornak főpénztárrá (generális cassa), a „törvényes advocatus"-nak jogügyigazgatósággá, illetve főügyészi hivatallá történt adminisztratív modernizációjában. A fejlődés lépcsői olykor egészen tisztán tükröződnek az adatokban 23 , olykor viszont arra derült fény, hogy a korábbi fejlettebb bázis nélkül indult régiókban szinte „egymásra torlódtak" az evolúció jelzett gráduszai. 24 A hivatallá terjeszkedett egyedi tisztségekhez sorolódtak azután a XVIII. században olyanok is, melyeknek sehol sem számolhattunk előzményeivel. Jellegzetesen ilyenek voltak a doktorok és az ún. baromorvosok, a „geometra" néven szereplő íoldmérnökök, akik esetleg királyi kamarai hatásra terjedtek el. Az ő tevékenységük első nyomai az 1720-30-as évekre nyúlnak vissza, de volt, ahol magánuradalmi alkalmazottként csak a Mária Terézia-féle úrbéri rendezések és a vízszabályozások nyomán érdemeltek ki állandó állást. 25 Úgy tűnik viszont, hogy választott korszakhatárunkig nemigen ismerték fel az uradalmi határokat átszelő erdők egységes, magasszintű szakigazgatásának szükségességét. 26 22 KÁLLAY op.cit. 58-71., 104-106. p.; BORSODI Csaba: A herceg Esterházy hitbizomány süttöri uradalmának igazgatása a 18. század második felében. Unger Mátyás Emlékkönyv. Bp. 1991. 233. p.; JÁRMAY op.cit. 25-29. p.; WELLMANN op.cit. 119. p. 23 KÁLLAY op.cit. 61-62., 71-93., 295-296. p.; CSAPODI op.cit. 14-23. p.; RAVASZ op.cit. 43-46. p.; SZABAD György: A tata-gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. Bp. 1957. 51-52. p.; ZIMÁNYI Vera: A herceg Batthyány család levéltára. Bp. 1962.; FEJES Judit: Földesúri szolgálatot vállaló nemesek a XVIII. században. Kézirat a KLTE Történettudományi Intézetének könyvtárában. 13-14. p. 24 A gyorsított, torlódott modernizáció kényszere, úgy tűnik, nem feltétlenül jelentett behozhatatlan hátrányt: pl. a Festetich- vagy a Károlyi-birtokok kormányzata az élvonalba került a XVIII. század második felére. (Vö. BAKÁCS István: A Festetics család keszthelyi levéltára. Levéltári leltárak 1. Bp. 1959.; uő: A Károlyi család nemzetségi és fóti levéltára. Levéltári leltárak 33. Bp. 1965.) 25 Lásd a 18. sz. jegyzetet és még DÓKA Klára: Az Esztergomi Érseki Tartomány térképeinek katalógusa. Bp. 1992. 1. köt. 8-9. p., illetve uő: A Kalocsai Érseki Tartomány térképeinek katalógusa. Bp. 1990. 1. köt. 17-20., 97. p. - A különbségek több mint feltűnőek. 26 Vö. KÁLLAY op.cit. 114-115. p.; SZABAD op.cit. 47-48. p. 37
