Archívum Supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum - A Heves Megyei Levéltár közleményei, különszám (Eger, 1993)

Bán Péter: A nagybirtok igazgatásának modernizációja Magyarországon a XVII-XVIII. században • 29

as évek során alakultak ki a magyarországi nagybirtokok irányitásának azok a struktúrái, amelyek azután a XIX. században valamelyest módosulva, finomodva a kapitalizálódó agrárnagyüzemeknek is meghatározták a vezetési és szervezési kereteit. A folyamat kezdetét közelebbről az „1710-es évek"-kel szokás datálni, azaz mintha az a gondolat kísértene, hogy a politikai korszakhatárt, a török Magyarországról való kiűzését egyúttal egy gazdaságtörténeti elválasztósávként értelmeznénk.

4 Anélkül, hogy eleve elvitatnám a birtokkormányzat fejlődésében a XVIII. században mutatkozó új - később összefoglalásra kerülő - eredményeket, az árnyaltabb megítélés érdekében először visszatekintek a megelőző korszakra. A XVI. századból ismert szerkezetű igen kevés uradalom - ezeknek korabeli magyar neve vártartomány volt, minthogy tradicionálisan egy vagy két vár körül szerveződtek 10-50 faluból -, melyek mind a nyugati határszél közelében feküdtek, még sajátos átmeneti képről árulkodnak. Egy-egy nagybirtokos összes uradalmának (domínium) élén praefectus állt, aki „általánosan katonai hatalommal, esetenként ehhez járuló gazdasági funkcióval" rendelkezett. A prefektusoknak alárendelten az egyes dominiumok élén katonai parancsnokként várnagyok (castellani), illetve porkolábok, elkülönülő gazdaságvezetőkként tiszttartók (provisores) szerepeltek, s az utóbbiakhoz voltak beosztva - egyelőre meglehetősen mozgékony, bizonytalan funkcióhatárokkal - a számtartók (rationistae), az ispánok (spani) és a többi néhány majorsági munkás.

5 A XVI. századi agrárkonjunktúra, a Gutsherrschaft-típusú dominiumok, az allodizálás tehát nem járt azonnal a birtokkormányzás gyökeres modernizálásával. A militáris és ökonómiai feladatok teljes elkülönülése a jelek szerint a XVII. század elején (néhol esetleg már akkorra) történt meg, ami egyúttal a gazdatiszti apparátus világosan tagoltabb szerkezetének és felső szinten feltétlenül szakszerűbb arculatának kiformálódásához vezetett. A lényeget tekintve már ekkor kiolvashatók a forrásokból a váruradalmak határain belül mindazon gazdasági alkalmazottak csoportjai, akiket Wellmann Imre oly kristálytisztán vehetett szemügyre a gödöllői uradalom „status personalis"-ában a XVIII. század végéről. A legfelső igazgatási fokozaton, az officiálisok élén, gyakran továbbra is megmaradtak a prefektusok, de megszabadulván katonai teendőiktől, immár kizárólag gazdasági célzattal fogták össze több domínium birtokkormányzatát íoldes„Magyarországon a nagybirtok a XVIII. században jutott el kormányzati-igazgatási rendszerének létrehozásáig", s ez „...az igazgatási szervezet már bizonyos szakértelmet, képzettséget követelt, az irányítás munkája mindinkább szakmává vált". (KALLAY op.cit. 7. p. - amivel csak a legismertebb összefoglalást idézem.) 5 KOMORÓCZY György: Nádasdi Tamás és a XVI. századi magyar nagybirtok gazdálkodása. Bp. 1932. 39-40. p.; THOLT Judit: A sárvári uradalom majorgazdálkodása a XVII. század első felében. Bp. 1934. 21-23. p. 30