Archívum Supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum - A Heves Megyei Levéltár közleményei, különszám (Eger, 1993)

Szaniszló Ferenc: Gondolatok a levéltárügy szabályozásáról • 223

Gondolatok a levéltárügy szabályozásáról Közhely, hogy nemzeti múltunk dokumentumainak fennmaradását, védelmét és kutathatóságát biztosító alapintézmények a levéltárak. Ha itt most „nagyvonalúan" eltekintünk az archívumok ún. registratura(irattár)-múltjától, akkor megállapítható, hogy létrehozásukra, de íoleg működésük törvényes szabályozására - természetesen bizonyos időbeli eltérésekkel - általában a XIX. század második vagy a XX. század első felében került sor. A különböző országokban megjelent törvények közös vonása, hogy a levéltári iratanyagot, mint a nemzet múltját dokumentáló gyűjteményt kívánja védeni. Az e célra kiadott törvényekben két alapelv figyelhető meg: 1. A közfunkciót ellátó szervek kötelesek a közlevéltáraknak a tartós megőrzésre érdemes irataikat átadni, ahol azokat megőrzik, szakszerűen feldolgozzák és kutatási célokra hozzáférhetővé teszik. Emellett a levéltárak gyűjtik vagy letétként megőrzik a nem állami tulajdonban lévő szervek iratait is. 2. A nem állami szervek (egyházak, politikai pártok, magánvállalatok stb.) a történeti értékű irataikról maguk gondoskodnak, az irataik kutathatóságát saját maguk szabályozzák, de a közérdekre való tekintettel a tulajdonosi jogukat valamilyen mértékben korlátozzák. Ennek egyik módja az irataik nyilvántartásba vétele, szakmai felügyelete, illetve az országból történő kivitel engedélyhez kötése. A hazai intézményes - és immár tudományos funkciókat is szem előtt tartó levéltárvédelem megszervezésében az egyik első jelentős lépés volt 1874-ben a Magyar Országos Levéltár felállítása. A vármegyei levéltárak kezelésére vonatkozóan a Vármegyei Ügyviteli Szabályzat tartalmazott rendelkezéseket,

1 de semmilyen szabályozás nem volt a történeti múlttal rendelkező földesúri (családi) és egyházi levéltárak esetében, illetve a már több évtizede működő gazdasági szervek vonatkozásában, amelyek szinte korlátlanul rendelkezhettek irataikkal. Ha voltak is az iratvédelemre megkötések, ezek elsősorban adózási szempontot vettek figyelembe és bizonyos, illetve meghatározott iratfajták 10 évi őrzését írták elő.

2 1 125000/1902. BM. rendelet 200. §., 239. §. és 235. §. 2 1875. évi XXXVII. te. 30. §. 223