Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)
Szabó Jolán: A Gyöngyösi Református Egyházközség a 18. században
Hitélet és vallási konfliktusok Az árva egyház korszakában a gyöngyösi reformátusok hitéletére vonatkozóan forrásaink keveset árulnak el, leginkább a rendkívül kiélezett konfliktushelyzetek világítják meg helyzetüket. A templom elvételét és a lelkész kényszerű távozását követően vallásgyakorlásuk, hitéletük - a törvényekben meghatározottan - a magánházakba szorult vissza. Azonban itt sem végezhették imádságaikat, egyházi gyakorlatukat zavartalanul, mivel a gyöngyösi plébános, Árokszállási József összejöveteleiket az 1714-ben megkötött egyezségig rendre megzavarta. Erről 1721-ben így vallottak: „hogy amidőn imádkoztak, vagy magok házaiknál énekeltek is, akkor Plébános uram hol maga, hol diákokkal rajtok menvén ottan turbálta devotiojokban... ”92 A tanúként ezt eskü alatt megváltó, református hitű Czakó István állítását nemcsak a meghallgatott reformátusok erősítették meg, hanem a katolikus tanúk is tudomással bírtak zaklatásukról, de ennek mibenlétét pontosan nem ismerték. így Kürthi Máté is halott arról, hogy „ az plébános hol maga, hol pedig diákokkal, az midőn magok házoknál imádkoztak vagy éneklettek volna, rajtok ment, de hogy valami alkalmatlanságot tettek volna, nem tudja.”93 Ennél sokkal súlyosabb problémát jelentett ugyanebben az időszakban a reformátusok temetkezése körül előállott helyzet. Mivel a katolikus (jezsuita) foglalás oly mértéket öltött, hogy a temetőjüket is elvették, nem maradt külön saját helyük halottaik eltemetésére. A plébános ugyanekkor viszont nem engedte a város katolikus temetőjének használatát a reformátusok számára, egyszerűen megtiltotta a reformátusok ottani eltemetését: „hogy minekutána az templom elfoglaltatott volna, vallásoknak minden exercitiumátúl94 95 annyira eltiltanak, hogy az hallottaikat is magok temető kertjekben eltemetni nem engedték, hanem hol házokban, hol pedig kertjekben kinteleníttettek eltemetni. ” A plébánossal 1713 után kötött egyezséggel megszűnt ez az áldatlan és tarthatatlan állapot, a reformátusok saját temetkezési jogát írásban rögzítették. A szerződés pontjait mindkét fél igyekezett betartani, és az adott lehetőségekhez alkalmazkodva konfliktusmentes viszonyokat fenntartani. A reformátusok a contractus szerint negyedévenként elvitték az esedékes 25 forintot a plébánosnak, s gondosan dokumentálták és őrizték a fizetésüket igazoló, mindkét fél által aláírt és pecséttel hitelesített nyugtákat.93 A megállapodásban rögzített, saját házaiknál szűk körben folytatott vallásgyakorlásukat 1750-ig nem akadályozták és zavarták. 92 MNL HML V.lOl.b Fasc. 28. No. 70. 16-17. 93 MNL HML V.lOl.b Fasc. 28. No. 70. 9. 94 exercitium (lat.): gyakorlás, lelki gyakorlat 95 GyEL A.VIII. Plébánosi nyugták 1698-1791. 67
