Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)
Szabó Jolán: A Gyöngyösi Református Egyházközség a 18. században
visszavonás s szép egymás között való értelemnek meggátolása s akadálya eltá- voztatódjék, léptünk az alább írtpunctumokra...”17 Az Árokszállási József plébános és a református egyházközség két gondviselője, Lévai István és Komjáti Gábor által utólag, 1718-ban aláírt és lepecsételt,18 hét pontból álló egyezség lényegét és tartalmát tekintve az 1698-ban kötött megállapodás újrafogalmazása, melyet kiegészítettek az 1713-as megegyezés temetésre vonatkozó előírásaival. Az egyezséglevél mindkét fél számára jogokat és kötelezettségeket tartalmazott és határozott meg. A megegyezés szerint a városban élő reformátusok nyilvános vallásgyakorlata változatlanul nem megengedett, a magán vallásgyakorlatot azonban biztosítja, a saját házaikban az ott lakóknak Jstent imádni nem tiltatik.” A keresztelés és házasságkötés sem „gátoltatilc’\ s az 1698-as előírásban foglaltakkal megegyezően ezek helyét is szabadon meg lehet választani, csak előtte a plébánosnak járó stólát meg kell fizetni. Helybeli keresztelés vagy házasságkötés esetén a plébános nem kérhet tőlük több díjat a megszokott összegnél. A reformátusok saját szertartás szerint temetkezhettek, de be kellett tartaniuk azt az előírást, hogy a városban énekszóval nem kísérhették halottaikat. Ez az egyezség is külön pontban ismétli meg a katolikus vallásúak védelmét, és az őket vallásgyakorlatukban zaklatok büntetését. A reformátusok „két hites atyafi” által kötelesek mind a jelenlegi plébánosnak, mind pedig az őt követő utódainak évi 100 forintot negyedéves részletekben megfizetni, s nekik kellett a kereszteltek, házasultak és halottak számát is jelenteni, ami nyilvánvalóan a stóla összegének kiszámításához szükségeltetett. A plébánosra vonatkozóan egyetlen kötelezettséget rögzítettek: az egyházi és plébá- nosi szolgálat ellátását. A megkötött egyezség a templom reformátusoktól való elvételét és lelkészük kiűzését követő konfliktusos időszak lezárását jelentette a két vallásfelekezet között, ugyanakkor megteremtette vagy legalábbis biztosítani kívánta a további viszálykodástól mentes együtt létezés feltételeit. A megegyezésben foglaltakat az elkövetkezendőkben mindkét fél igyekezett betartani, de egyikük sem mondott le saját vallása és egyháza kiteljesítésének törekvéséről. A katolikus oldalon Barta Ferenc plébános személyéhez köthetően kifejezetten azzal a céllal folyt Gyöngyö17 Eredeti, pecséttel ellátott és több másolati példánya megtalálható: GyREL A.VI. Egyezséglevelek. Közölte Garády. https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/178752/MPEIF_1871_02_12.pdí#page=37 18 A szerződést a reformátusok részéről utólag írták alá, a dokumentumot hitelesítő aláírók, Lévai István és Komjáti Gábor ugyanis 1718-ban voltak az egyházközség gondnokai. Ha 1714-ben írták volna alá, akkor az abban az évben szolgáló Pecz János és Solti János kézjegyének kellene szerepelnie a szerződésen. 51
