Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)
Szabó Jolán: A Gyöngyösi Református Egyházközség a 18. században
A református egyház működési keretei A gyöngyösi gyülekezet 18. századi működését meghatározó két eseményt a Rákóczi-szabadságharc végén a korabeli források így örökítették meg: 1710. november 28.: „a római katolikus atyafiak Hatvanból kihozván felséges urunk Pruk Antal nevezetű generálisát, a maga gardizonjával Gyöngyösre, a Tóth utcában való templomunkat (melyet a katolikusok neveznek Szent Urbán templomának) nagy erőszakkal elvették és minden benne való jószágát elpré- dálák...M 1711. március 8.: „ mivel szép szerivel ki nem akart menni a reformátusok prédikátora, az igaz római hitben vitézkedő igaz katolikusok közönségesen a házához menvén kiküldötték. ”s Ez a két, az egyházközség protokollumában és a város tanácsának jegyzőkönyvében tett bejegyzés mutatja a hódoltság időszakában jelentős gyöngyösi protestáns közösség helyzetében bekövetkezett legfontosabb változást: négy hónapon belül a gyülekezet elveszítette az 1705-től ismételten birtokolt templomát és prédikátor nélkül maradt. Ezzel beköszöntött az „árva egyház” korszaka, mely majd II. József türelmi rendeletével zárult le.4 5 6 A gyöngyösi események jól beilleszkednek és egyben mutatják is azt a folyamatot, mely országosan vált jellemzővé. A katolikus egyház minden szinten előretört és egyre erőteljesebbé vált, ami a protestánsok visszaszorulását és defenzívába kényszerülését hozta magával. A katolikus restaurációt és expanziót elősegítették és támogatták a vallásügyet szabályozó törvények és rendelkezések, melyek korlátozott vallásgyakorlatot tettek lehetővé a protestáns egyházak számára. Az 1681. és 1687. évi vallásügyi törvények és az azokat értelmező és magyarázó, 1691-ben kiadott Explanatio Leopoldina - megkülönböztetve nyilvános és magán vallásgyakorlatot - csak artikuláris helyeken engedélyezte a protestánsok nyilvános, azaz szabad vallásgyakorlatát, a többi helyen csak a magán vallásgyakorlat lehetőségét hagyták meg. Nem hozott pozitív változást az egyházközségek életében az 1715. évi 30. te., s az 1731-ben kibocsátott Carolina Resolutio sem, éppen ellenkezőleg, a szabályok mellé újabb korlátozásokat tett. III. Károly rendelkezése lényegében megtartotta és megismételte az Explanatio Leopoldina által bevezetett vallásgyakorlatra vonatkozó előírásokat, s még további hátrányos megszorításokat írt elő: a nem artikuláris helyen lakó protestánsokat a katolikus plébános fennhatósága alá rendelte, ugyanitt tilalmazta a protestáns lelkészek egyházi tevékenységét, megtiltotta a protestáns hitre való áttérést, vegyes házasság esetén és házasságjogi ügyekben meghatározta a katolikus plébános és egyházi hatóság il4 Idézi Klimó 13. 5 MNL HML V.lOl.a. 2. rsz. 463. 1711. március 15. 6 A korszakra vonatkozóan lásd Csohány János, Zoványi Jenő munkáját. 48
