Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)
Cseh Zita: Megfigyelők és megfigyeltek. Heves megyei református lelkészsorsok a Kádár-rezsim első időszakában
A feltűnően kevés hivatali jelzés hátterében valószínűleg az állt, hogy Komjáthy Aladár esperes bizonyos fokig szemet hunyt lelkészei bethánista szimpátiája felett. Mindenesetre - mint ahogy Berzétei László jelentéséből megtudható - az 1960. október 25-i református papi békegyülésre Komjáthy nem hívta meg Szabó Zoltánt, mert állami vonalon kifogás volt ellene antidemokratikus magatartása miatt.57 Mint korábban írtuk, az egyházügyi előadó túlságosan el volt foglalva a katolikus egyházzal, általában elintézte a reformátusokat annyival, hogy nyugalomban vannak, mely Komjáthy Aladárnak, a lojális esperesnek köszönhető. S úgy tűnik, hogy az állambiztonság ekkor még nem kapott figyelemfelkeltő információt a noszvaji bethánistákról. Dr. Szabó Zoltán sokoldalú és értékes munkájáért megbecsülő elismerést hivatalosan csak világi vonalon, néprajzi munkássága révén kapott. 1961-től szorosabb kapcsolatba került a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetével, 1964-ben tagjai közé választotta a Magyar Néprajzi Társaság. 1965-ben rövid lefolyású súlyos betegség után 63 évesen hunyt el, testét Noszvajon temették el, hamvait a család 1974. február 15-én átszállította a sárospataki temetőbe. Korsós István A megüresedett noszvaji lelkészi hivatalt 1965 nyarán Korsós István58 töltötte be. Lelkészi munkájával leginkább a noszvaji Bethánia közösség vonatkozásában foglalkozunk, melyhez értékes forrás a 2011 -ben vele készített életút- interjú. Ebből kiderül, hogy a noszvaji bethánisták kezdetben Korsóst komoly gyanakvással fogadták, s közösségi óráikra nem hívták meg. A bizalmatlanság 57 ÁBTL 3.1.2. M-35482. 45. 58 Korsós István (1932-) református lelkész: 1932-ben született Budapesten. A Lónyay Utcai Református Gimnázium elvégzése után 1951-ben a Budapesti Református Teológiai Akadémián folytatta tanulmányait. 1956 őszén segédlelkészként Sárbogárdon kezdett, majd átkerült a Tiszáninneni Egyházkerültbe előbb Miskolctapolcára, majd Hejőcsabára. 1957-től Sárospatakra került, ahol kezdetben a püspöki hivatalban Darányi Lajos püspök mellett dolgozott, majd 4 évig a sárospataki gyülekezet segédlelkésze volt. Itt házasodott össze lelkész feleségével. A pataki lelkészválasztáson elindult ugyan, de a húsz pályázóból az AEH által kijelölt személy lehetett a nyertes, így elhagyta Sárospatakot. 1965 nyarán került Noszvajra, a dr. Szabó Zoltán halálával megüresedett lelkészi hivatalt vette át. 1984-től zsinati képviselő volt (ebből hat évig egyházmegyei küldöttként), 1996-tól hat évig a Tiszáninneni Egyház- kerület főjegyzőjeként. 1992-1996 között az Országos Református Lelkészegyesület elnöke volt. A ’80-as évek elejétől aktívan tevékenykedett a Református Iszákosmentő Misszióban. 70 éves korában nyugdíjba vonult, 2003. január 19-én búcsúzott el a noszvaji gyülekezettől. Ezután Dömösre költözött, s innentől kezdve teljes idejét az Iszákosmentő Missziónak szentelte, 2006-2012 között a misszió elnökeként. 2011-ben több évtizedes lelkipásztori munkája, karitatív tevékenysége, példaértékű életútja miatt megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetést. Lásd életútinterjú. 202
