Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)
Bodnár Krisztián: Heves és Külső-Szolnok vármegye követei az 1832-36. évi országgyűlés vallásügyi vitáiban
befolyással bíró katolikus egyház és a katolikus szellemiség következtében igyekeztek kerülni a fajsúlyosabb kérdések megvitatását, már amennyiben ezek egyáltalán eljutottak a helyi politikai vezetés elé. A megye országgyűlési ténykedésében visszatükröződik az is, hogy a területén élő protestánsoknak esetleg nem nyílt lehetőségük még akár a közgyűlésen vagy az operátumokat tárgyaló bizottság ülésein sem arra, hogy fellépjenek a panaszaikkal és óhajaikkal, de talán nem is vélték úgy, hogy e tettükkel sikert érhetnének el. így tehát elmondhatjuk, hogy a főleg a vármegye déli vidékein élő protestáns kisebbség érdekeit a helyi politizáló elit gyakorlatilag artikulálni sem tudta (vagy akarta) megfelelő módon és mértékben, képviselni pedig még kevésbé. Részben egyetérthetünk Hajagos József azon megállapításával, miszerint ,,[a] reformkorban Heves sokáig a konzervatív vármegyék sorába tartozott”,88 hiszen a katolikus egyházi vezetés konzerváló hatása jelentősnek mondható, de a tanulmányban elmondottak alapján is inkább igazolhatónak tűnik Gergely András véleménye, hogy e megyét az ingadozó törvényhatóságok közé sorolhatjuk (legalábbis ami az 1832-36. évi országgyűlést illeti);89 ehhez azonban érdemes azt is hozzátenni, hogy Heves és Külső-Szolnok a politikailag súlytalan megyék sorát gyarapította, a reformkorban sem gyakorolt lényeges befolyást az országos politika menetére semmilyen szempontból. A követek ténykedésének megyei megítéléséről sem nyilatkozhatunk egyértelműen, ritka kivételként szerepel néha a közgyűlési jegyzőkönyvekben erre vonatkozóan bármiféle utalás, de akkor megelégedéssel szólnak róluk (például az egyik 1833. április 16-i jegyzőkönyvi bejegyzésben: a megye „teljes bizodalommal viseltetik” a követek iránt)90. E vármegye politizáló közösségének az 1832-36. évi diéta menetére - és különösen a protestáns vallási sérelmek orvoslásának tárgyalásaira - nem volt különösebb hatása, ám mindenféleképpen figyelemreméltó az a tény, hogy egy katolikus többségű és a római katolikus klérus által jelentősen befolyásolt törvényhatóság is tett apróbb lépéseket a magyarországi protestáns lakosság egyenjogúsítása felé. Noha a protestánsok sérelmeit még egy ideig nem sikerült orvosolni, és a teljes egyenjogúsításuk is még váratott magára, mégis nagyobb mértékű előrelépésként könyvelhetjük el azt, hogy a sérelmeket és a kívánalmakat sikerült egy országos méretű fórum elé terjeszteni, és hogy a protestánsok problémái kapcsán megindulhatott a küzdelem a liberálisok által általánosaknak tekintett emberi jogok kivívásáért, azaz ily módon egyetemes síkra tudták átemelni a részkérdéseket. E folyamatnak lettek - még ha nem is döntő módon - részesei a hevesi követek, s áttételesen a megye politizáló nemessége is. BODNÁR KRISZTIÁN 88 Hajagos 24. 89 Gergely 695. 90 MNL HML IV. 1. a. 104. köt. 468. 168
