Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)

Bodnár Krisztián: Heves és Külső-Szolnok vármegye követei az 1832-36. évi országgyűlés vallásügyi vitáiban

„közvélemény” formálója és leképezője is volt egyben míg a közéletben ténylegesen részt nem vevő (szélesebb) csoportok álláspontját éppen a hallgatása miatt nem tudjuk feltérképezni.

Ugyanilyen kritikával kell fogadnunk Horváth azon kijelentését is, miszerint a ,,szabadelvű, sőt egyben-másban radikál irányú utasítás számra nézve jóval meghaladta [...] az ó-rendszer szellemében készülteket [.,.]”.6 Hiszen ha figyelembe vesszük, hogy az elvi alapon álló pártok létrejöttéig a magyarországi politikai gondolkodás a rendi-sérelmi politizálást vette alapul, akkor ez alapján elmondható, hogy - noha az 1830-as évek elején már kétségtelenül megjelentek a liberális kezdemények, és az egyes törvényhatóságok sem vallottak minden kérdésben azonos nézeteket - e tény következtében a követutasításokat, gravaminát (sérelmeket) stb. sem feltétlenül a „radikális - mérsékelt” dichotómiában kell szemlélnünk. Ez ugyanis alapvetően nehezen értelmezhető egy olyan rendszeren belül, amely eleve a hatalommal való bizonyos mértékű szembenállás révén határozza meg magát, s ebből kifolyólag a sérelmek folyamatos hangoztatása által „ellenzéki” álláspontot foglal el, azaz ha például minden megye követutasítása nagyjából hasonló sérelmeket sorol fel, akkor az egyiket nehéz „radikálisabbnak” vagy „mérsékeltebbnek” tekintenünk a másiknál, már csak azért sem, hiszen maguk a sérelmek és a kívánalmak sem e felfogás alapján értelmeződnek. Az operátumok vitáinak nyíltságáról, illetve a kialakított álláspontokról mint a (nemesi) közvélemény általános visszatükröződéseiről szóló történetírói elbeszéléseket ezért némi óvatossággal kell kezelnünk, s ennek tudatában kell értékelnünk a hevesi munkálatokat is.

Az operátumokhoz visszatérve: Szekfu Gyula ezek elavultságát hangoztatta, s úgy vélekedett, hogy tárgyalásuk a megyékben nem az újítások híveit erősítette, csupán ahhoz járult hozzá, hogy a bene possessionatiban tovább erősödjön az önmaga fontosságába vetett hit.7 Vörös Károly ennél jóval árnyaltabb képet rajzolt - igaz, bővebb terjedelemben is - a rendszeres bizottsági munkálatokról. Elismerte ugyan azt, hogy a pesti deputáció által 1830-ra kidolgozott tervezet eklektikus és viszonylag konzervatívnak tűnő összbizottsági javaslatot tálalhatott a megyék elé, ám ennek okát abban látja, hogy a különböző gondolatok nem is állhatták össze egyetlen rendszerré, noha már jelen voltak bennük a megoldandó kérdések és a lehetséges megoldási javaslatok is.8 Gergely András is úgy látta, hogy noha a megyékben is csak kevés nemes pártolta eleinte a haladást, a megyei javaslatok, a követutasítások és -választások a reformpártiak többségéről tanúskodtak.9 Azonban az imént említett megnyilatkozások egyike sem számol be ar6 Horváth 1. köt. 271.

7 Hóman-Szekfu 287.

8 Vörös 662.

9 Gergely 691.

152