Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)

Bodnár Krisztián: Heves és Külső-Szolnok vármegye követei az 1832-36. évi országgyűlés vallásügyi vitáiban

A címben szereplő országgyűlés egyik legtöbb vitát kiváltó és legizgalmasabb problémája a vallásügy volt, amelynek tárgyalásai során egy több évszázados kérdéskomplexum megoldására és a vallási egyenjogúság megteremtésére (sőt áttételesen akár ennél többre is, amint erre a tanulmányom végkövetkeztetésében ki kívánok térni) törekedtek a diétái résztvevők. Különösen érdekes lehet választ adni arra a felmerülő kérdésre, hogy hogyan foglaltak állást e politikai vitákban a hevesi rendek, hiszen egy túlnyomóan katolikus vallású lakossággal rendelkező törvényhatóságról beszélhetünk - amelynek székvárosa, Eger ráadásul érseki székhely és egyházmegyei központ is, az érsek pedig a megye örökös főispánja volt, tehát a katolikus egyház adminisztratív, gazdasági, politikai és egyéb módokon is befolyást gyakorolhatott és gyakorolt a megye életére -, így érdemes részletesen foglalkoznunk ezzel a problémával.

Egyes szakirodalmi művek azt sugallják, hogy a diétán a hevesi követek e téren a reformokat pártoló többséggel tartottak, vagy legalábbis hallgatólagosan mellettük voltak (noha ezt nem mondják ki egyértelműen, viszont nem említik őket azok között sem, akik élénken tiltakoztak a protestánsok igényeinek érvényesítése ellen),2 ezért is fontos lehet, hogy megpróbáljunk magyarázatot találni erre az állításra. Tanulmányomban egy rövid időtartam (az 1831 és 1833 közötti időszak) eseményeit veszem nagyító alá, az operátumok - azaz az 1790/91. évi országgyűlésre kidolgozott reformjavaslatok - megyei tárgyalásától kezdődően a vallásügyi viták országgyűlési tárgyalásának lezárulásáig. Dolgozatomat főként a Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei Levéltára anyagára építettem, ugyanis értékes adatok találhatók a témával kapcsolatban a vármegye közgyűlési jegyzőkönyveiben, valamint ugyanitt az országgyűlési iratokban. Felhasználtam továbbá a legfontosabb publikált forrásokat is (az 1832-36. évi diéta kinyomtatott jegyzőkönyveit, Kossuth Lajos Országgyűlési Tudósításait és Kölcsey Ferencnek az országgyűléssel kapcsolatos munkáit), továbbá a vonatkozó szakirodalomból is merítettem. Ezek áttekintésével vizsgálom meg a megye rendjeinek ténykedését, s arra keresem a választ, hogy a rendszeres bizottsági munkálatok Heves és Külső- Szolnok vármegyei megtárgyalásakor milyen elképzelések fogalmazódtak meg, beszélhetünk-e egységes koncepcióról, foglalkoztak-e a protestánsok sérelmeivel és kívánataival, illetve hogy ezeket hogyan ültették át az országgyűlésre adott követutasításokba (egyáltalán bekerültek-e ezekbe, és ha igen, ugyanilyen tartalommal-e, vagy többé-kevésbé módosított formában), milyen elvek mozgatták a követküldőket. Arra is fényt kívánok deríteni, hogy a diétái viták folyamán megváltozott-e a megye álláspontja, és hogyan csapódott le mindez a követutasításokban és -jelentésekben, felszólaltak-e a hevesi követek az ügyben, és megnyilatkozásaik esetén milyen politikai „nyelveket”, érvkészletet használtak. Természetesen felmerül az a kérdés is, hogy a hevesi rendek hogyan értékelték követeik munkásságát, megelégedésükről vagy éppen panaszaikról szólnak-e a hivatalos

2 Horváth 1. köt. 322.

150