Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)
Magyar Kata: Polgári Mihály, a felségsértéssel vádolt mezőtúri református prédikátor pere
A Habsburgok uralmával, valláspolitikájával nem különösebben rokonszenvező lelkész Mezőtúrra egy nagy múltú református, egykor részben II. Rákóczi Ferenc földesúri hatalma alatt álló, csaknem minden jelentősebb országos hírű 18. századi mozgalomba lakóinak egy része által bekapcsolódó mezőváros egyházközösségének élére csöppent. A protestáns kurucos közegben természetszerű volt, hogy Polgári felemelte szavát a Mária Terézia idején zajló protestáns vallásgyakorlatot csorbító intézkedésekkel szemben. Amennyiben a felségsértőként és lázítóként értékelt 1752. június 11-i prédikációjának általa közölt változatát és a per folyamán a kihallgatott tanúk értelmezésében közvetített szöveget tekintjük valósághoz közelibbnek - és nem az ezektől lényegesen eltérő, a feljelentést tevő Macdermoth katona szerint elhangzott verziót-, akkor könyörgésének célját korántsem a lázadásra szításban, sokkal inkább a hívek kedélyeinek lenyugtatásában láthatjuk. Megfogalmazott ugyan kritikát a reformátusok templomainak és iskoláinak katolikusok általi elfoglalásáról, de azt nem elsősorban a királynőhöz, hanem inkább a katolikus főurakhoz és főrendekhez intézte. Prédikációjának egészét pedig azon szokványos gondolatmenettel keretezte, ami az ellenreformáció okozta szenvedéseket Isten méltó büntetéseként határozta meg, mely népét bűneik miatt sújtotta. A per végkimenetele a tanúvallomások alapján és maga Barkóczy püspök véleménye szerint is kedvezőnek látszott alakulni Polgári szemszögéből, ő az ítélet elől mégis megszökött az egri vármegye börtönéből. Szökését motiválhatta, hogy a vizsgálat során korábbi prédikációszövegeit is lefoglalták, melyek közül az 1745. július 3-i szatmárnémeti beszédének részlete („amikor akarod [ti. Isten] királyi koronáját fejéből kiveheted, övéből leövedezheted, és a népnek szegényeivel a porba ültettetheted”) - annak általános megfogalmazása ellenére is - már valóban komolyabb belemagyarázás nélkül is a nép uralkodó elleni hangolásaként volt értelmezhető. Arra a bevezetőben megfogalmazott kérdésfelvetéshez, hogy a korszakban mennyire volt gyakori a protestáns lelkészek felségsértési perbe fogása, jelen tanulmánynak egyetlen perre vonatkozó vizsgálatával nem kerültünk közel, azonban ebbe az irányba érdemes lehet a későbbiekben a kutatást kiterjeszteni. Polgári szökésének indokaként szolgálhatott ugyanis az is, ha tudomása volt más protestáns lelkészek hasonló vád alapján történő meghurcolásáról. A szökte- tésének megítélésében - a legtöbb korai szakirodalmi állásponttal szembefordulva, de Gáborjáni Szabó Botonddal egyetértve - arra a vélekedésre jutottunk, hogy a mezőtúri elöljáróságnak - a per lezárultával történő felmentésük ellenére - jelentős szerepe lehetett: Kirchmayer Sámuel tömlöctartó és Dudás Mihály hajdú megvesztegetésének anyagi fedezetét minden bizonnyal ők biztosították, és a Polgárit elszállító szekéren is lehettek túriak. Érdekes adalékot hoz Polgári ügyéhez az e helyütt részletesen nem ismertetett Pető-Törő-Bujdosó-féle szervezkedés, mely Hódmezővásárhelyre és Mezőtúrra koncentrálódva 1752 szeptemberében - azaz már Polgári szökését követően, de a mezőtúri városvezetés börtönből történő kiengedése előtt - kezdődött. 144
