Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)

Magyar Kata: Polgári Mihály, a felségsértéssel vádolt mezőtúri református prédikátor pere

eredetű származás említésével Polgárinak a Habsburgok lekicsinylése lett volna a célja. A Habsburg ősök által egykoron biztosított lelki szabadság újbóli megadása iránti könyörgés is csupán négy tanú emlékezetében rögzült.

Az utolsó kérdés az adománygyűjtésre vonatkozott, mivel minden vasárnapi istentisztelet után szokás volt alamizsnát gyűjteni, nem csodálható, hogy a tanúk vagy nem emlékeztek, hogy kinek a részére adakozhattak az adott napon vagy eltérően vélekedtek az adományban részesülő személyéről.

Polgári állítása szerint egy Vác környéki elszegényedett koldus nótáriusnak gyűjtöttek, aki maga tévedt Mezőtúrra. Mészáros azt erősítette meg, hogy nem prédikátornak gyűjtöttek, Tar János szerint viszont prédikátornak, de valóban du- namellékinek. Három tanú ellenben azt állította, hogy az akkoriban leégett szent- péteri78 eklézsia részére folyt a gyűjtés. Macdermoth verzióját mindenesetre egy tanú sem támasztotta alá.

Összességében a júliusban felvett tanúvallomások csaknem egyöntetűen Polgári szövegváltozata mellett szóltak: a Macdermoth által hallani vélt, felségsértőnek, lázadásra uszítónak értelmezhető részek elhangzását a 23 tanú - köztük 9 mezőtúri városi tisztviselő - nem igazolta. Kemecsei némely kérdésekben kakukktojásnak tekinthető vallomása is csak annyival súlyosbított a korábbi változatokon, hogy az ő általa értelmezett prédikációban a vélt vagy valós erőszakos ellenreformációs törekvésekkel szembeni ellenérzés határozottabban megmutatkozott. Az uralkodó elleni lázadás szításának ellenben az ő adalékaival együtt sem volt nyoma a beszédben.

Hiába tűnt azonban a tanúvallomások alapján félreértésen alapulónak a Polgári elleni vád, mégis hamarosan terjedni kezdett, hogy Polgári felségsértő módon prédikált. Ennek ékes bizonyítéka, hogy Dobozy Mihály debreceni világi tisztviselő augusztus 8-án Zoványi György szuperintendenshez intézett levelében az „elvadult” prédikátor „kárhoztatásra méltó” cselekedetének mielőbbi kivizsgálását és egyúttal már példás megbüntetését is kérte, hogy az uralkodó egy pillanatig se kételkedhessen az ő jobbágyi hűségükben.79

Zoványi annyira nem iparkodott a vizsgálat elrendelésével: a tanúk kihallgatására már csak Polgári szökését követően került sor 1752. szeptember 29-én. Az egyházkerület részére vallomást tett hat tanú között egyházközségi tisztségviselőket, tanárokat - köztük a már korábban is kihallgatott Hangyás(i) Istvánt, a lányok tanítóját - találjuk. A vármegyei kérdőpontokhoz képest lényeges különbséget mutatott a harmadik kérdés: ,JHogy így szállott volna, hogy amelyeket én beszélek, azokkal a felséges királyasszonyt meg nem sértem?”80 Ezzel ugyanis a Polgári szövegváltozatában szereplő kontextusban jelent meg a királynő meg nem sértésére vonatkozó rész, így természetszerűleg a válaszok többségében is azon

78 Valószínűleg ma Sajószentpéter (Borsod-Abaúj-Zemplén megye).

79 TtREKL I.3.d. 236/1752.

80 TtREKL I.l.c. 6/1752.

139