Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)
Magyar Kata: Polgári Mihály, a felségsértéssel vádolt mezőtúri református prédikátor pere
З-о Gondolja meg az Istennek azon dücsösséges házhoz való megköszön- hetetlen kegyelmeit, úgy s ennek előtte 300 esztendőkkel azon felséges ház fundá- lóját Rudolphust az Habspurgiai grófi vérbűi és házbúi császári méltóságra emelte, de mikor azon linea az férfiúi uralkodó magra nézve az halál által kivá- gattatott volna, azt ő felsége csudálatosán, és mindnyájunk örömére dücsőssé- gessé tette. ” Végső fohászkodása pedig leginkább úgy értelmezhető, hogy a királynő mellett a főrendek jóindulatát is kérte a reformátusok számára: „ 4-0 Hogy a felséges király hatalma alatt lévő belső és külső méltóságok szívét az hozzánk való szeretetre gerjessze. ” A könyörgés egy korábbi gondolatából ugyanis láthattuk, hogy Polgári szerint sok esetben a katolikus egyházi és világi tisztségviselők önhatalmúlag igyekeztek a reformátusok vallásgyakorlatát akadályozni. Zárásként azonban saját híveit is újra emlékeztetette arra, hogy üldöztetésük csak akkor érhet véget, ha büntelen életre törekszenek: „De ezeken kívül ezeket is cselekdjed 1- о megszokottfertelmes bűneidet elhagyjad, utáljad (...) 2- 0 A szent életet gyakoroljad. (...) így osztán minden jót, s örök életet várhatsz. Amen. ” Polgári beszédének másik változatát ugyancsak a lelkész előadása alapján jegyezték le a vármegye esküdtjei a lelkésznek a július 11-i gyöngyösi részgyűlésen lezajlott kihallgatásakor.66 Ezen változat szinte szó szerint megegyezik a június 9-i keltezésű saját maga által leírt verzióval, egy egységnél tér el lényegesebben: a törvénytelen uralkodásról szólva a korona mellett a királyi öv elvesztésének motívuma is megjelenik beszédének ezen változatában: „Annyival is inkább, mivel igaz Istent tisztelő embereken uralkodik, tegye szeme eleiben, l-о azokot a Sz. írásbeli helyeket, melyek a királyokrúl tanítanak. (...) Aki uralkodik az embereken igaz légyen, és Isteni félelemmel uralkodjék. (...) Az Isten királyoknak övököt elrontja, és ismét derekakra királyi övét köt. (...) Én általam uralkodnak az királyok, és az uralkodók végeznek igazságot. Én általam a fejedelmek viselnek fejedelemséget. A tisztességesek és a földnek minden bírái. Az Isten tészi a királyok feiben a koronát, és ha törvéntelenül uralkodnak el is veheti. (...) Gyalázatban ejti a fejedelmeket”67 Majd a királyt és a királynét közvetlenül megszólítva, a június 9-i változatnál valamivel fenyegetőbbnek tetsző hangvétellel figyelmezteti őket az alázatos uralkodásra: „Mondd meg a királynak és királynéasszonynak, alázzátok meg magatokot, és heverjetek a földön, mert kiesik fejetekbűl a dücsősségnek koronája. ”68 66 MNL OLA 1 237/1752. 67 Uo. és MNL HML IV. 1 .b. 250/1753 68 Uo. 134
