Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)
Magyar Kata: Polgári Mihály, a felségsértéssel vádolt mezőtúri református prédikátor pere
hogy az 1735. évi Péró-féle lázadásnak is szentelt egy pár soros kitérőt: a mozgalomban résztvevő „gazemberek” vezetői közül Pérót és Szilasi Matulát nevesítette, és megemlékezett kivégzésükről.25 A tudományok mellett láthatóan a politika, közéleti események iránt is valamelyest érdeklődő ifjú életében ezért mérföldkő lehetett, amikor 1739-ben Váriba küldték rectori feladatokkal.26 Váriban, a Rákóczi zászlóit egykor egyik elsőként kibontó és a szabadságharc bázisterületén fekvő településen27 28 ugyanis minden bizonnyal még erősen élhettek a kuruc hagyományok, melyek Polgárira is hatással lehettek. Talán részben ennek is köszönhető, hogy vári tartózkodásának idejéből származó prédikációi között már találhatunk olyanokat, amik értelmezhetők a regnáló Habsburg uralkodó bírálataként. A református prédikátorok hagyományosan a törökök uralmát Isten büntetésének tekintették, amit a magyarságnak bűneiért kell elszenvednie. Polgári vári szolgálatának első évéből származó prédikációjában azonban már az érezhető ki - noha nem nevesíti a Habsburgokat -, hogy már mindennemű, a magyarság feletti idegen fennhatóságot büntetésként, szolgasorba taszítottságként értékel, vagyis nemcsak a pogány törökökét, hanem a katolikus Habsburgokét is: ,JEzen kemény, mindazonáltal igen igaz ítéleteidet a mi nemzetségünknek eleitől fogva éreztetted, mert már sok ideje, hogy a mi dicsőségünket mi rajtunk királyokká, fejedelmekké és főkké tötted, a mi nyakunkat azoknak jármába veretted, a mi főrendé inke t a porba ültetted, mi nemzetségünket és azok között mi közülünk sokakat a pogányok rablására kitötted, ifjjainkat fegyverrel megemésztetted, ezeken kívül sokféleképpen kesergetted, és mindezekkel is nem múlt el a te miellenünk való haragos felgerjedésed. ”2X Beszédének folytatásában olyan bibliaidézeteket hoz, amely az uralkodó bírálatán túl az udvarhoz hű főrendek, bírák iránti éleshangú kritikát is közvetít, megvesztegethetőnek, az anyagi javak után mértéktelenül vágyakozóknak festi le őket: „Mert vétkeztenek a mi fejedelmink, ugyanis gyűlölik a jót, szeretik a gonoszt, kik az ő alattok lévő népnek bőröket levonják, megeszik annak húsát, azoknak csontjait megrontják és mint a vas fazékba való húst megdarabolják, az özvegyeket kiűzik az ő kedves házokból és a kisdedektől elvészik a te ajándékodat. Hogy véghez vigyék a gonoszságot, amely kezekben vagyon, a fejedelmek adományt kívánnak, a bírák fizetésért ítélnek, a főemberek magok beszélik az ő lel- keknek gonoszságát, és azt mások megerősítik.”29 Majd alázatra, igazságosságra, istenfélelemre szólítja fel őket: „Alázzátok meg magatokat tifejdelmek, főrendnek 25 TtREN R 550. és Szabó 114-120. 26 TtREN R 550. és Szabó 120. 27 R. Várkonyi 91. 28 MNL HML IV. 1 ,b. 250/1753. 29 MNL HML IV.l.b. 250/1753. 125
