Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 20. (Eger, 2013)

TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Lipp Mónika: Művészek, patikusok, betegápolók: az egri miseriek a XVIII. században • 17

órakor és korán reggel 3 órakor ismét. 7 órakor jön az orvos. A kórházba érkező beteg az első este szentgyónáshoz, a másnap reggeli misén pedig szentáldozáshoz járul.37

A miseriek kórházaiban minden beteg külön ágyban feküdt. Ez akkoriban még nem volt olyan természetes, mint napjainkban. Johann Nepomuk Hunczovsky (1752-1798) bécsi katonaorvos a híres párizsi kórházról, a Hotel Dieu-ról ezt írja 1783-ban megjelent könyvében:

„Itt láttam több beteget is egy ágyban feküdni. Olyanokat, akik épphogy túléltek egy heveny gennyesedés okozta lázas állapotot, együtt olyanokkal, akiknél egy ilyen folyamat első jelei mutatkoztak. Ebből természetszerűleg következik, ha 3-4 beteget egy ágyban helyeznek el, egyikük ilyen, gyakorta halálos kórképe mindnyájukat megfertőzheti. Megdöbbentő ilyet látni, sőt az egész emberiséget fel kell háborítania. ”38

Az irgalmas rend tagjai az elmebetegek kezelése terén is jóval megelőzték korukat. Istenes Szent János a saját bőrén tapasztalta meg, hogyan bánnak az őrültekkel, a pszichés betegségekben szenvedő emberekkel a granadai királyi kórházban. 1539-ben a kor híres szónokának, Avilai Szent Jánosnak a prédikációja olyan nagy hatást tett rá, hogy könnyezve földre borult, mellét verte és panaszos jajkiáltásaival töltötte meg a templomot. (...) Térdencsúszott a földön, megszaggatta haját és szakállát, felvérezte kezeivel arcát és olyan borzalmas penitenciát tartott, hogy azt a gyanút keltette, hogy megőrült.”39 Bevitték a királyi kórházba, ahol „látnia kellett, hogyan verik napról-napra azokat a szerencsétlen őrülteket, akik vele együtt az intézmény lakói voltak.”40

Magyarországon még a XIX. század elején is börtönbe zárták az elmebetegeket, ahol az elítéltek között szenvedtek egészen halálukig. Mikor nem bírtak velük, gyógymódként ütötték-verték őket. Az irgalmas szerzetesrend kórházaiban azonban nem alkalmaztak testi fenyítést, szelíd, jóságos bánásmóddal igyekeztek kezelni a gyengeelméjűeket. A betegekre éjjel is felügyeltek. Arra törekedtek, hogy foglalkoztassák őket, feltárják és fejlesszék a képességeiket: például zenélni, hangszeren játszani tanították őket. A betegek részére volt egy kert, ahova kimehettek.41

Az egri miseriek kórházának betegfelvételi naplójában több pszichés beteg szerepel: 1762-ben a 29 éves Stephanus Paranthalit, majd 1765-ben a 33 éves Josephus Garlait kezelik Hyppochondriával (képzelt beteg) az Extra szobában. 1767-ben a 43 éves Josephus Pethő diagnózisa: Dementia (kóros elbutulás). 1770-ben az egri ferences szerzetes, Moyses esetében „Mente captus” (elmebaj)

37 A grazi képet közli: Skopec 41.

38 Idézi: Schmidt-Süle 25.

39 Del Pozo 46-47.

40 Del Pozo 50-51.

41 Tokaji Nagy 89-90.

25