Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 20. (Eger, 2013)
KÖNYVISMERTETÉS - Nagy József: A hagyományos paraszti társadalom felbomlásának kezdetei 1945–1956. Bp. 2009. Napvilág Kiadó. 334 p. (Szecskó Károly) • 115
A mű két nagy szerkezeti egységre tagolódik. A szerző az első három fejezetben a mezőgazdaság állami irányításának eszközeit, illetve a megtermelt javak állami igénybevételének módozatait elemezte. Ezt követően pedig a hagyományos paraszti társadalom felbomlásával foglalkozott. Részletesen feltárta, hogy a jelzett időszakban milyen volt a szövetkezeti politika és a kulákkérdés. A szerző az 1945-ös földreformtól indult el, amely az 1848^49-es forradalom és szabadságharc után a legjelentősebb átalakulást okozta a magyar mezőgazdaság történetében. Ugyanis a földbirtokreform következtében megszűnt a feudális eredetű nagybirtokrendszer, és annak helyébe a közép- és kisparaszti gazdaságok kerültek. Ezt követően Nagy József részletesen bemutatta mindazokat az óriási nehézségeket, amelyekkel a parasztságnak a háború utáni időszakban szembe kellett néznie. A nehézségek elsősorban abból adódtak, hogy a paraszti gazdaságokból hiányoztak az igavonó állatok, a mezőgazdasági gépek, sőt a vetőmag is. Meg kell azonban állapítanunk, hogy ennek ellenére a magyar mezőgazdaság rövidesen talpra állt. A szerző alaposan mutatta be, hogy az állam hogyan avatkozott bele a mezőgazdaságba. Kimutatta, hogy 1945 és 1947 között a nagyfokú állami beavatkozást főként a városi lakosság súlyos ellátási nehézségei indokolták. Ennek értelmében maximált áron kellett beszolgáltatni a parasztságnak a mezőgazda- sági termékeket. Ennek következtében lényegében tovább élt a II. világháború előtti Jurcsák-féle beszolgáltatási szisztéma. Az állami intézkedéseket a parasztság alapvetően tudomásul vette és nem lázongott ellene. A szerző kitűnően rávilágított arra, hogy a magyar mezőgazdaságban nem 1950-51-ben, hanem már 1948-tól megkezdődtek a paraszti gazdaságokat egyre nagyobb mértékben sújtó intézkedések. Ez utóbbiak inkább a politikai megtorlás, fegyelmezés körébe estek, s nem a gazdasági ésszerűség jegyében születtek. A munka írója a parasztság életében 1948-at tartja sorsdöntő évnek, vagyis az úgynevezett , fordulat évét.” A fordulat a parasztpolitikában abban jelentkezett, hogy a Magyar Dolgozók Pártja máról holnapra irányt változtatott paraszt, illetve mezőgazdasági politikájában, s szovjet hatásra megkezdte a mezőgazdaság szövetkezetesítését, vagyis „a kolhozrendszer” elteijesztését. Amikor a szerző az 1940-es évek végén jelentkező szövetkezetesítésről beszél, munkájában visszanyúlt a XIX. század végéig, és bemutatta a hazai szövetkezeti gondolat történetét, alaposan elemezve a termelő, értékesítő, a fogyasztási és földműves szövetkezetek jellemzőit. A kiadvány eme részéből az olvasó megismerheti az 1945 és 1949 közötti paraszti rétegszervezeteket (FÉ- KOSZ, UFOSZ, DÉFOSZ). A fentieket követően az olvasók megismerkedhetnek az 1949 és 1956 közötti években a parasztság életét nagymértékben megkeserítő intézkedéseket. Sok adatot találhatunk ebben a részben a paraszti földek sokszor oktalan tagosításáról, az állami tartalékföldekről, valamint a gépállomásokról. Meggyőzően bizonyította, hogy 1953-ra a parasztságra rakott óriási terhek e társadalmi réteget 116
