Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 19. (Eger, 2010)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Eger város hegyrendészete a kezdetektől 1848-ig • 71
Az 1687. évi visszafoglalást követő évtizedben kaotikus állapotok uralkodtak az egri határban, s így hegyrendészetről sem beszélhetünk. Erre utal a város lakosainak a panaszirata, melyet Fenessy György egri püspökhöz írtak 1697-ben. Ebből kitűnik, hogy a város határának és pusztáinak kiterjedése bizonytalan, s a szőlőhegyeknek sincs biztos elnevezése. A szőlők megművelését akadályozza a munkáskezek hiánya, melyet súlyosbít az is, hogy a munkások napszámbérét nem szabja meg senki. Szőlőkerülők hiányában nem voltak biztonságban maguk a szőlők, a szőlőalja, a termés és a promontóriumokon található építmények, kunyhók sem. A szőlőkarókat a gazdák kénytelenek voltak ősszel kiszedni és hazahordani, hogy el ne lopják, s tavasszal ismét kivinni birtokukra. Nem utolsó probléma volt az sem, hogy a lakosság egy része állatait a szőlőkben legeltette.17 Ebben az időszakban csak egyéni kezdeményezést feltételezhetünk, mely elsődlegesen a szőlők védelmét jelenthette. Az 1690. évi , JLdeIspacher-féle’’ összeírásban lajstromba vettek egy szőlőpásztort, akit feltehetőleg a későbbi gyakorlathoz hasonlóan, vagy egy nagyobb szőlőbirtokos, vagy néhány kisebb, egymás mellett fekvő parcellával rendelkező városi lakos fogadott fel.18 Már az 1697, évi panaszirat időszakában is egyre sűrűbben tűntek fel az adásvételi és csereszerződésekben a promontóriumok nevei, melyeknek pontos tartalma, határa a későbbiekben nyert határozott körvonalat. A szőlőterületek intenzív növekedése munkaerőhiányt eredményezett. A munkáskezekért való verseny kiküszöbölésére a munkabéreket maximálták. Ezek a limitációk gátját képezték a szabad versenyes kapitalizmus fejlődésének. 1700-tól kezdődően - a hegyrendészet részeként - megjelentek a napszámbér limitációk. Meg kell jegyeznem, hogy a napszámbér limitációkról már jelent meg tanulmányom, így ezeket csak érintem jelen dolgozatomban.19 Tekintettel arra, hogy a napszámbér limitációk szorosan hozzátartoznak a működéséhez, ezért mégsem tehetem meg, hogy ne írjak róla. Az első limitációt 1700. június 18-án írták az egri protocollumba. Ezt követően minden évben megszabták a szőlőmunkásoknak fizethető legmagasabb napszámbért. Ezekből az 1700-1747. év közötti időszakból csak 23 év limitáció maradt fenn. 1700- 1747 között a szőlőmunkások napszámbérét a szőlőmunkák megkezdése előtt határozták meg, a 23 évből 13 esetben márciusban. A limitációk 8 év esetén felölelték az egész évi szőlőmunka-folyamatokat, 2 évben 1718 és 1747-ben külön határozták meg a szüretig tartó és a szüreti, illetve szüret utáni munkákat. 1712-ben és 1727-ben csak a szüreti munkások bérét, míg a többi esetben csak egyes munkafolyamatokat, például a kapások bérét határozták meg. A bérek 17 HML. Eger város urbariális és felszabadulási pere. V-5/1.; BREZNAY Imre 1934. 172. 18 HML. Egri Érseki Gazdasági Levéltár. XII-3/a/55. Liber 58. 19 NEMES Lajos 1974. 73-81. 75
