Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 19. (Eger, 2010)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Miskei Antal: Ortodox népesség a középkori Ráckevén (XV–XVIII. század) • 41
ha Füves Ödön feltevése helytálló, akkor a Rósa, Sztankovics, Nikolics, Kozma, Argirus, Pente, Demeter, Kapitány és Kalina nevű lakosok esetében sem zárható ki a görög eredet.72 Hivatásuk gyakorlása mellett a legmódosabb polgároknak arra is jutott idejük, hogy kivegyék részüket a közügyek intézéséből. A bírói hivatalt viselt személyek közül Bozsity Miklós (Nikola Bozic), Jovan Dobrovojevics, Jova- novics János, Jovanovics Mihály, Knézovits Szabó Dániel, Knézovits (Datsó) Gábor, Knézovits (Datsó) István, Knézovits (Datsó) János, Knézovits (Datsó) Mihály, Popovics Demeter, Rácz Szabó István, Rácz (Szabó) Miklós, Szabados Mózes és Szappanyos Péter minden bizonnyal délszláv származású volt.73 A korántsem teljes értékű felsorolás után átadjuk a szót a korszak szemtanújának, Bél Mátyásnak, aki a Notitia Hungáriáé novae historico-geographica (Bécs, 1735-1747) c. ötkötetes történeti-földrajzi munkájában így jellemezte a magyarországi délszlávok anyagi és szellemi műveltségét: „ 5. §. A dalmaták és a rácok. A dalmatáknak is van telepük. Amidőn először érkeztek ide a rácokkal és a bolgárokkal, hosszú időn keresztül a görögkeleti vallást követték, azután a római katolikusokkal egyesülve már ezt a vallást vallják, de a rácok szokásai szerint. A nyelvük is nagymértékben azokéhoz hasonló. A dalmaták: t. i. a horvátok, szerbek - akiket rácoknak is neveznek - a szlávok, csehek, lengyelek, oroszok és a tatárok egy része nem a nyelvben, hanem csak tájszólásban különböznek. Ezek a mieink kevés munkával, szétszórtan építik fel házaikat; a szobák csak akkorák, hogy elférjen benne a sütőkemence s a kettős pad. Napközben erre ülnek, éjszaka erre feküsznek. Akik ezt a népet tapasztalásból ismerik, a hanyagságát róják fel. Még ha a legjobb is a földjük, teljesen elhanyagolják. Olyan a szemléletük, mint az adófizetőké; csak annyit kell termelni, amennyi az élet fenntartására elegendő. Mindenesetre csak annyit dolgoznak, amennyi a tehernek érzett élet fenntartására kell. Ezért aztán a földesuraknál nem nagy a becsületük. Azok herének tartják őket, akik csak a kész termés elfogyasztására születtek. Velük egyenlő a trák nép is, akiket rácoknak hívnak. Ezek csak csekély mértékben különböznek a dalmatáktól. Az életüket részben a földművelésből, részben kereskedésből és iparból tartják fenn. Alacsony házakat építenek, s ezeknek a frontján alakítják ki a műhelyeket és boltjaikat. Magyar ruhát viselnek, de faji megkülönböztetésből kissé hosszabbat. T. i. a köntösük hosszabb, a fejfedőjük piros, kecskebőrből, vékony szalaggal körülvéve. A lábukat botos és bocskor, a jobb módúakét cipellő takarja. Hasonló a 72 PmL V. 180/A-a. Ráckeve mezőváros iratai. Tanácsi iratok. 1. kötet. 1.; PmL V. 180/A-a. Ráckeve mezőváros iratai. Tanácsi iratok. 2. kötet. 71. és 298.; FÜVES Ödön 1959. 119. 73 PmL V. 180/A-a. Ráckeve mezőváros iratai. Tanácsi iratok. 13/a. kötet. Ráckevei krónika (1600-1836). 23-126.; MAGDICS István 1888. 105-184. 59
