Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 19. (Eger, 2010)
KÖNYVISMERTETÉS - Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850–1979). Érc- és Ásványbányászati Múzeum Alapítvány. Rudabánya, 2009. 143 p. (Ism.: Benke István) • 305
ércei, amelyek a Kr.e. 1100 körül itt élő Kijcitice-kultúra népeinek a hagyatéka, az első bányászati termékei a Mátrának. A legkorábbi adatok a mátrai ércbányászatról az 1296-ban kelt oklevél tartalmazza, amely Domoszló határában vasérc bányászatra ad szabadságjogot. A Gyöngyösoroszi környéki középkori ércbányászat elsősorban a nemesfémek kinyerésére irányult, amely a török hódoltság alatt megszűnt. E korszakról nem maradtak fenn levéltári adatok, csupán a bányahelyek elnevezése tanúskodik az itt folyó bányászatról. A Párád és Recsk környéki ércesedés első kutatója Fazola Henrik volt, aki - igyekezvén megelőzni a többi aranyásót - 1767-ben jegyeztette be a jászói bányakönyvben a kutatási jogát. Halála után elsősorban Orczy József tevékenysége volt eredményes, aki már jelentős mennyiségű ólom- és cinkércet termelt ki, több tárót nyitott és zúzót épített, bár a gazdasági eredményét igen rontotta, hogy kohó hiányában a dúsított érc költségét a szállítás csaknem megduplázta. A laliócai érctömzsök intenzív kutatása akkor indult meg, amikor a községtől 1-2 km-re termésréz ércesedést találtak. Az 1850-es évek elején sorra alakultak a bányatársulatok, amelyeknek tevékenységéről és fellelhető termelési adatairól a szerző részletesen beszámol. A műveletek akkor váltak eredményessé, amikor a sokszor egymás érdekei ellen dolgozó kisebb vállalkozók Mátrai Bányaegylet néven egyetlen bányatársulatot hoztak létre 1861-ben, amely tevékenységét hosszú ideig sikerrel folytatta. Péch Antal, mint bányaigazgató, két évig tevékenykedett Recsken, nevéhez számos új ércelőkészítő berendezés üzembe helyezése fűződik. Az ő kezdeményezésére létesült Recsken az érckohó. 1880-ban egy londoni székhelyű angol cég vette meg a bányákat, amely Hungarian Copper Limited néven működött három éven keresztül. Az angol cég tőkéje új életre keltette a recski bányát, az eredmények viszont nem elégítették ki a külhoni tulajdonosokat, ezért az üzemet egy hazai vállalkozásnak adták el. A magánvállalkozók közül az első világháború után a Schmidt testvérek bányászati tevékenysége volt a legsikeresebb, akik 1925. őszén 1 milliárd Korona értékű, magas aranytartalmú pirit-tömzsöt fedeztek fel. Ebből építették fel Finkey József selmeci professzor tervei alapján Magyarország első flotációs dúsító művét. A magyar állam 1926-ban vette meg a recski ércbányákat és dúsító műveket és 1944-ig változó sikerrel folyamatosan üzemeltette. Igen értékes az üzem történetének 1945. utáni leíró fejezete. Nemcsak a háború utáni termelési nehézségeket írja le, hanem azokat a törekvéseket is, amelyekkel a recski üzem számos technológiai újítást bevezetve, elsősorban dr. Gagyi-Pálffy András főmérnök irányításával, korszerű és gazdaságos üzemmé vált annak ellenére, hogy az ércszínpor értékesítésével és kohósításával kapcsolatos zavarok nehezítették a gazdaságos termelést. Jó korképet fest a szerző, és külön értéke a kiadványnak az a fejezet, amikor a munkaerő toborzásról, életkörülményekről, a bányászok mindennapi életéről ír, és azokról az erőfeszí306
