Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 19. (Eger, 2010)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Gebei Sándor: Lengyel katonai menekültek Egerben (1939–1944) • 215
is.”22 Megalakult ,/í lengyel internált tisztek tábori színháza’ és kórusa. Fellépésük nemcsak a lengyeleknek, hanem a városi érdeklődőknek is szólt. A lengyel és a magyar állami ünnepeken mindig szerepeltek, előadásaik nyilvánosak voltak, plakátokon hirdették városszerte kulturális programjaikat. A lengyel tisztek a templomi kórusban is énekeltek. Az egri lengyelek számára felejthetetlen emlék maradt az 1944. február 5-i nap, mert színházuk és kórusuk a budapesti Magyar Mickiewicz Társaság által Egerben szervezett lengyelmagyar barátsági esten lépett fel a magyar és a lengyel menekültügyi főbiztosok, Antall József és Henryk Slawik előtt. Az „idillikusnak” tűnő helyzet ellenére a menekültek lelki nyugalmát időről-időre felzaklatták a hivatalos szervek. így például 1940 tavaszán, amikor a Honvédelmi Minisztérium 21. Osztálya elrendelte, hogy minden intemáló- táborban lengyel nyelven ki kell hirdetni, hogy a német konnány azokat a menekülteket hajlandó átvenni és hazaszállítani, akik munkakötelezettséget (mezőgazdasági munka végzését) vállalnak szülőföldjükön. A német kormány garantálja - állt a hirdetményben hogy a menekülteket csakis olyan területre szállítják, „mely 1939. augusztus 31-én lengyel fennhatóság alá tartozott.” Baló Zoltán ezredes, a HM 21. osztályának a vezetője szigorúan megparancsolta a magyar táborparancsnokoknak: hazaszállítás céljából... csak azok jöhetnek tekintetbe, akik ezt önszántukból, és minden külső befolyástól mentesen kérik. ... Nyomatékosan felhívom a figyelmet arra, hogy a jelentkezésre semmiféle kényszereszközt vagy rábeszélést nem szabad alkalmazni.”23 - utasította Baló ezredes a beosztottjait. A lengyel katona-menekülteket jól ismerő HM 21. osztály a németek felszólításának engedelmeskedett, de tisztában volt azzal is, hogy a lengyelek nem fognak élni tömegesen a németek által felkínált lehetőséggel. A családjuktól elszakított magányosok, a honvágytól gyötrődő katonák - országosan kb. 2500-an - mégis vállalkoztak a hazatérésre. Egerből 1940 áprilisában 20 fő (8 tiszt, 12 közlegény) kelt útra, indult haza. (Nem tudjuk, hogy hazaértek- e?) 1940. június végén újabb 54 katona jelentkezett hazatérésre Egerből, július végén még 31 tiszt és 7 közlegény kérte a hazaszállítását, nyilván a július eleji 24 fős egri csoport elutazásának hatására.24 A hazatérés folyamata nem szakadt meg 1941-ben sem, vannak adataink arra, hogy 1941. szeptember 20-ig mintegy 180 lengyel tiszt és 1200 közkatona hagyta el a magyarországi táborokat Lengyelország felé. Egerből 1941 augusztusában - ahogyan azt Tadeusz Lachowicki-Czechowicz ezredes naplójában feljegyezte - 10 tiszt és 6 katonai hozzátartozó az internáltak életét feladva hazatért, szeptemberben még 13 tiszt kérte hazatérési engedélyét. Két év leforgása alatt, 1939 novemberétől 1941 végéig, az egri és a selypi tábort több százan 22 Menekültrapszódia 2000. 177. 23 LAGZI István 1981. 77. 24 LAGZI István 1981. 78-79. 223
