Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 19. (Eger, 2010)

TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Gebei Sándor: Lengyel katonai menekültek Egerben (1939–1944) • 215

A lengyel menekültekkel való bánásmód jogi alapja az 1913-ban törvényerőre emelt 1907. évi hágai szerződés II. fejezetének 11. pontja volt, amelynek értelmében a magyar konnánvnak, mint nem hadviselő félnek jogában állt az országba menekült katonai személyeket internálni, s nem hadifoglyokként kezelni.

Az egri Lengyel Katonatiszti Tábor a várban létesült, az ide irányított tisztek szálláshelyét a vár épületeiben jelölték ki. Elszállásolásuk mostoha körülmények között történt, földre szórt szalmán aludtak kb. egy hónapon át a menekült lengyel tisztek. (Egy október 21-én kelt az egri polgármesternek küldött táborparancsnoki levél szerint „a lengyel tiszti gyűjtőtáborban elhelyezett tisztek valamennyien ágyat kaptak... Ez ügyben intervenció nem kívánatos, mert a honvédelmi miniszter úr az egri várlaktanyát tiszti táborul jelölte ki... ”8) 1939 szeptember végén a táborban kb. 750 lengyel tiszt zsúfolódott össze.9 A zsúfoltság enyhítésére a tábor magyar parancsnoka Gödry Géza ezredes már szeptember 26-án engedélyezte a városba szóló eltávozást, hallgatólagosan tudomásul vette egyes főtisztek városba való kiköltözését is. Ennek eredményeképpen az egri tábor létszáma stabilizálódott.10 11 Az egri katonatábor mellett - Heves megyében - még Selypen működött katonai tábor. Magyarországon a lengyel katonai menekülteket összesen 140 tábor fogadta be."

Becslések szerint, 1939 őszén Magyarországra 60 ezer lengyel menekült - katona és civil, egyedülállóak és családok vegyesen - érkezett. Jan Emisarski alezredes, budapesti lengyel katonai attasé nyilvántartása szerint 10 ezerrel kevesebben találtak menedéket Magyarországon 1939 őszén. O 40 ezer katonáról és 10 ezer polgári személyről tud. Memoáijában büszkén említi, hogy közel 26 ezer lengyel katona Franciaországba történő evakuálásához ő és munkatársai hatékonyan közreműködtek, ám nem hallgatja el azt sem, hogy a magyar hatóságok és a Magyar-Lengyel Társaság segítsége nélkül nem lett volna ilyen sikeres az evakuáció.12 Amíg a budapesti Lengyel Követség és Konzulátus hivatalosan távol tartotta magát az evakuálási folyamattól, addig a menekült lengyelek Magyarországon megalakított szervezeteit maximálisan támogatta, hogy azok legálisan is (civil dokumentumokkal felszerelve), illegálisan is (a zöldhatáron) Jugoszlávián keresztül Franciaországba juttassák a lengyel katonákat. Ilyen, ideiglenes szervezet volt a Magyarországra menekült katonatisztek nyilvántartásával, katonai alakulatonkénti csoportosításával foglalkozó, a Honvédelmi Minisztérium 21. Osztályához rendelt Lengyel Katonai Személyek Képviselete (Przedstawiciel Polskich Zolnierzy Intemowanych w Królestwie WQgier), amelynek a parancsnoka Stefan Dembinski tábornok volt. Függetlenül

8 SZABÓ Jolán Eger, 2000. 29.

9 LAGZI István 1977. 297.

10 LAGZI István 1977. 307.

11 Menekültrapszódia 2000. 530-531.

12 Menekültrapszódia 2000. 91.; 95.

217