Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 19. (Eger, 2010)

TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Nagy Nándor: Nemzetiszocialista pártszerveződések Hatvanban 1933–1937 között • 191

Az EMNSZP tartotta szavát, és következő lépésként hatvani népgyűlés megszervezését tűzte ki célul. Az 1937. április 11-re meghirdetett pártrendezvényt azonban a hatvani rendőrség nem engedélyezte, azzal az indoklással, hogy a nyilaskeresztes gyűlés a köznyugalomra veszélyes lenne. Az EMNSZP másik hivatalos lapja, a Kitartás az esettel kapcsolatban egy levelet közölt, amelyet állítólag hatvani párttársak küldtek: „ (...) A zsidó sajtó féktelen izgatása és a baloldali liberális berkek állandó üvöltése után mi. hatvani nyilaskeresztes magyarok, tudjuk jól, hogy a félteit köznyugalom mögött a szőröskezű Hatvani- Deutschék és érdektársaik állanak! De ugyanakkor mi magyar dolgozók, szent meggyőződésünkkel tudjuk azt is, hogy népünk élni akarását, - a magyar nemzetiszocializmust semmiféle erőszakoskodással megállítani nem lehet. (...) ”61

De vajon kik lehettek az említett hatvani nyilaskeresztesek? Az EMNSZP bizonyosan nem rendelkezett hivatalosan bejegyzett hatvani szervezettel, de feltételezhető, hogy a párthoz köthető jelentősebb csoportosulás 1937 első felében már jelen volt Hatvanban. A nyilas teijeszkedés egyik fő színtereként a hatvani cukorgyárat azonosíthatjuk, ahol a korábbi évtizedek során a Magyar- országi Szociáldemokrata Párt (MSZDP), valamint a hozzá kapcsolódó szak- szervezetek rendelkeztek erős befolyással; a szociáldemokraták két vezetője, Pintér István és Tóth János maguk is a cukorgyárban dolgoztak. A helyi hatóságok megtűrték az MSZDP jelenlétét, azonban sorozatosan megakadályozták a párt jelöltjeinek a parlamenti és községi képviselőtestületi választásokon történő indulását. A párt a kilátástalannak tűnő politikai küzdelem nyomán lassan hanyatlani kezdett, és végül a hatvani MSZDP-szervezet 1932- ben felfüggesztette működését.62 63 A gazdasági világválság azonban éppen ezekben az években éreztette leginkább negatív hatásait. A hatvani cukorgyárban nagyobb létszámú elbocsátások nem történtek, a bérszínvonal - más ipari üzemekhez hasonlóan - azonban alacsony szinten maradt, amely felszínen tartotta a szociáldemokraták hiányában politikai képviselet nélkül maradt cukorgyári munkásság elégedetlen hangulatát. A harmincas évek közepén rövid időtartamú sztrájkokra került sor, hatásukra a gyár vezetése 1936-ban a munkarend megszigorítása mellett döntött, amellyel a további munkabeszüntetéseknek kívánták elejét venni.'”

A nyilas teijeszkedés számára a hatvani cukorgyár ideális színtérnek bizonyult, mivel a vállalat a zsidó származású Hatvány család érdekeltségét képezte. A nyilas retorika a jól bevált taktikát alkalmazva, a szociáldemokraták által évtizedek óta képviselt tőkés-munkás szembenállást zsidó tőkés-keresztény munkás ellentétté formálta át, jelmondataiban mindezt szélsőséges stílusban

61 Kitartás, 1937. április 18.

62 HML XVII-404. 3268/1945. Jegyzőkönyv a Hatvani Igazoló Bizottság üléséről. 1945. október 26.

63 BENCZE Géza-SUDÁR Kornélia 1989. 104.

205